Az 1960-as években Italo Calvino író fokozta esztétikai törekvéseit, hogy „felvázolja annak a labirintusszerű börtönnek a térképét, amelyben a 20. század embere mozog.
Célja az volt, hogy poétikájával kibogozza a világ biopolitikai diszpozícióit. A történet La giornata d'uno Scrutatore azt az episztemológiai küszöböt képviseli, amelyen Calvino az élők ellenálló képességét hangsúlyozza. Az élet ezen új életfelfogása alapján poétológiai eljárások sokaságát dolgozta ki a komplex világ vitalitásának esztétikai feldolgozására, ezáltal etikai diskurzusokat nyitva meg.
Bio-poétikai megközelítésével Calvino egy új irodalmi modellt javasol, amely többféle lehetőséget kínál a mai diskurzusok számára. Az „élő” költői kategóriájára és a „bio-hatalom” foucault-i fogalmára összpontosítva ez a kötet újraértékeli Calvino munkásságát és „a diszpozitívok karthográfusaként” betöltött szerepét.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)
