Katalizátor

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Catalyst

Könyv tartalma:

Kivonat. © Újranyomtatva, engedéllyel. Minden jog fenntartva. CatalystA regényAlain Claude Sulzer, John BrownjohnWimbledon Publishing CompanyCopyright © 2012 Verlag Galiani BerlinMinden jog fenntartva. ISBN: 978-1-78308-271-1 1. FEJEZETMarekOlsberg nem volt különösebben rendmániás ember, de harminc éven át vezetett nyilvántartást a fellépéseiről. Pontosan tudta, mi a lényeg: mindaz, amit lejegyzett az évtizedekkel ezelőtt Londonban vásárolt régimódi, olajvászon borítású jegyzetfüzetekbe, része volt annak az életnek, amelyet senkivel sem osztott meg. Egyedül az övé volt. Szükségtelen lett volna ez a könyvelés, ha annak egyetlen célja hosszú és tekintélyes pályafutásának különböző állomásainak rögzítése lett volna. A Heinrich & Brutus koncertügynökség munkatársai, akik húsz éven át gondoskodtak róla, hűen számon tartották, hol és mikor lépett fel, mit kellett volna játszania, és mit játszott ténylegesen. Csak a ráadásokról nem voltak tájékozottak, mert Olsberg mindig rövid időn belül döntött róluk, gyakran a hivatalos program végeztével, és ritkán értesítette őket a döntéseiről az esemény után. Az ügynökség képviselői általában akkor vettek részt a koncertjein, amikor azok a Carnegie Hallban vagy a bécsi Musikvereinssaalban zajlottak.

Elég lett volna egy telefonhívás vagy egy e-mail, hogy tájékoztassa őket az elmúlt évek minden koncertjéről, és ha szükséges, kiderítse, melyik szonátát, Ã(c)tude-ot vagy ciklust játszotta már ebben vagy abban a városban. Nem, nem az ismétlések elkerülése volt a kérdés. Élvezte, hogy úgy járja végig ezeket a számokat és betűket, mint aki egy erdőben sétál, amelynek minden fáját ismeri; számok és betűk, amelyek az ő szemében korántsem tűntek olyan kopasznak, mint amilyennek egy beavatatlan vagy járatlan ember számára tűntek volna. Olsberg nem volt járatlan. Számított neki, hogy 1979. június 12-én Mozart KV 333. szonátáját vagy Schubert G-dúr szonátáját, 1998. október 3-án Beethoven Diabelli-variációit vagy Schumann Carnavalját játszotta, vagy hogy Bach Jesu meine Freude-jét, egy Chopin-noktürnt vagy Liszt egyik Mefisztó-keringőjét adta ráadásként. Egyik kedvenc reggeli elfoglaltsága volt, hogy olajvászon jegyzetfüzeteit lapozgatta, és magányosan dúdolt magában, általában egy tágas, hangszigetelt szállodai szobában. Mindaz, amit ezek a számok és opuszszámok határoztak meg, átjárta a vérét, és éppúgy felizgatta, mint ahogy egy másik ember közelsége is megrészegítette volna, ha valaki ott lett volna. De senki sem volt ott. Olsberg már évek óta egyedül élt. Már régen nem gondolkodott azon, hogy a fiatalkorában oly gyakran cserélődő, az idők folyamán egyre ritkábbá váló partnerek vajon a jellemétől vagy az életmódjától szenvedtek-e.

Volt különbség? Az életmódja átragadt a jellemére, vagy a jelleme alakította az életmódját? Ő maga is utazó volt. Ő volt az, akitől az utazása függött. Nem zavarta, hogy egy bőröndből él; nagyra értékelte, hogy Astrid Maurer, a titkárnő, aki mindenhová elkísérte, mindenben intézkedett. Önzetlen naptár volt. Marek Olsberg nyolcéves kora óta szakadatlanul járta a világot, annak minden kontinensét. Sokkal inkább függött a különböző Steinway-ek minőségétől és a zongorahangolók képzettségétől, akikkel szinte naponta kapcsolatba került, mint bármelyik szerető kegyétől, akik közül némelyikről nagyon hamar kiderült, hogy szeszélyes és elviselhetetlen egyéniségek. Zongorái nélkül elveszett volna; szeretők nélkül tökéletesen jól tudott élni. A koncertzongorákra és a zongorahangolókra jobban lehetett számítani, mint bármely féltékeny és kiszámíthatatlan szeretőre. Egyetlen impresszárió sem engedhette meg magának, hogy egy kétes értékű Steinwayt ajánljon neki - más zongorákat elvetett - vagy egy hozzá nem értő hangolót küldjön, míg a szeretői olyan problémákat jelentettek, amelyeket nem lehetett volna néhány kisebb vagy radikálisabb módosítással megoldani. Ezt ő is jól tudta, ezért nem volt hátrányos, amikor egyre ritkábbak lettek.