Értékelés:
A könyv a 77-es buffalói hóviharról szól, feltárva annak történelmi összefüggéseit, az autók jelentőségét a tömegközlekedésben, valamint a FEMA által nyújtott katasztrófavédelmi segélyezés politikai dinamikáját. Közérthető, és olyan különböző elemeket kapcsol össze, mint az éghajlat, a bürokrácia és a lobbizás.
Előnyök:⬤ Rendkívül olvasmányos és élvezetes stílus
⬤ jól kutatott történelmi jelentőséggel
⬤ betekintést nyújt az időjárás, a politika és a közpolitika kapcsolatába
⬤ releváns az északkeleten élők és a FEMA iránt érdeklődők számára.
A tudományos jelleg egyes olvasók számára sűrű lehet; nem biztos, hogy a történelmi vagy regionális érdeklődésen kívüliek számára vonzó.
(2 olvasói vélemény alapján)
Declaring Disaster: Buffalo's Blizzard of '77 and the Creation of Fema
1977. január 28-án, pénteken Buffalóban havazni kezdett. New York állam második legnagyobb városa, amely közvetlenül a Nagy-tavak hóövezetének vonalában fekszik, nem volt idegen az ilyen téli időjárástól. Mivel városukban évente átlagosan kilencvennégy centiméter hó esett, Buffalo lakói tudták, hogyan kell túlélni egy hóvihart. De a hóvihar, amely a következő négy napban elborította a várost, történelmet akart írni.
A fagypont alatti szélcsend és a fehérség miatt emberek százai rekedtek csapdába, amikor a hó elkezdett esni. Húsz-harminc láb magas hótorlaszok szigetelték el a lakosokat irodáikban és otthonaikban, sőt, még az autópályán lévő autóikban is. A gumikerekes járművektől függő, a sűrűn takaró városi utcákon minden tapadást elvesztő járműveket elvágták az élelmiszertől, az üzemanyagtól, sőt még az áramszolgáltatástól is. Ez az egyetlen váratlan hókatasztrófa több tízezer embert rekedt, befagyasztotta a közműveket és a közlekedést, és Buffalónak több százmillió dollárjába került gazdasági veszteségekben és vagyoni károkban.
A hóvihar által okozott pusztítás, akárcsak a többi természeti katasztrófa által okozott pusztítás, az időjárással kapcsolatos veszélyek és az ezek enyhítésére szolgáló állami politikák kombinációjából származik. Az 1977-es buffalói hóvihar, az első hóvihar, amelyet katasztrófának nyilvánítottak az Egyesült Államok történetében, egy évszázaddal az autózás, a külvárosiasodás és a hóeltakarítási irányelvek, például a csupasz járdák politikája után következett be. Kneeland meggyőzően vizsgálja, hogy az 1977-es vihar rendellenesség volt-e, vagy az évekig tartó várostervezés elkerülhetetlen eredménye. Kneeland a helyi, az állami és a szövetségi szintektől kezdve tárgyalja a kormányzati válaszlépéseket és a katasztrófaelhárítást, bemutatva, hogy ez a regionális esemény milyen országos hatással volt a környezetvédelmi politikára, és hogy hatásai a katasztrófapolitika bonyolult összefüggésein keresztül még jóval a hóesés után is visszhangzottak.
