Katasztrófakultúra: Tudás és bizonytalanság az emberi és környezeti katasztrófák nyomán

Olvasói vélemények

Button „Katasztrófakultúra” című könyve a kormányzati szervek, vállalatok és civil szervezetek által katasztrófák kapcsán alkalmazott ideológiai taktikákat vizsgálja, hangsúlyozva a katasztrófa áldozatai által tapasztalt bizonytalanság manipulálását. A szerző etnográfiai módszertanon keresztül kritizálja a hatalmi dinamikát, és alapvető változást sürget a katasztrófák koncepciójának és kezelésének módjában.

A könyv mélyreható és tartalmas feltárást nyújt arról, hogyan konstruálják és manipulálják a bizonytalanságot a katasztrófahelyzetekben. Jól megalapozott kritikát fogalmaz meg a katasztrófák során a különböző szereplők által játszott szerepekről, és hangsúlyozza az elszámoltathatóság és a jobb technológiák szükségességét a katasztrófakezelésben. A szerző antropológiai háttere hitelessé teszi az alkalmazott etnográfiai módszertant. A környezeti szempontokra és a katasztrófakezelésre gyakorolt hatása jelentős hozzájárulás a területhez.

Egyes olvasók számára kihívást jelenthet, hogy a könyv a tudományos diskurzusra és a módszertanra összpontosít, vagy sűrűnek tűnhet. Emellett azok, akik nem kifejezetten a katasztrófakutatás vagy a környezetvédelmi kérdések iránt érdeklődnek, kevésbé találhatják a tartalmat átélhetőnek. A vállalati és kormányzati magatartás kritikája egyesek számára túlságosan pesszimistának tűnhet.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Disaster Culture: Knowledge and Uncertainty in the Wake of Human and Environmental Catastrophe

Könyv tartalma:

Amikor katasztrófa történik, rituálé veszi kezdetét: szakértők, bürokraták és elemzők özöne siet a helyszínre, a személyes tragédiák a helyszínen a médiaközvetítések áradatában játszódnak le, zűrzavar és bizonytalanság uralkodik.

Ebben a nagyszabású összehasonlító tanulmányban Gregory Button a leghírhedtebb emberi és környezeti katasztrófák három évtizedes kutatására támaszkodik, hogy új alapokra helyezze a káosz e pillanatainak megértését. Elmagyarázza, hogy a vállalatok, állami ügynökségek, társadalmi érdekvédelmi szervezetek és más szereplők hogyan próbálják irányítani a katasztrófákról szóló narratívákat, olyan PR-stratégiákat alkalmazva, amelyek a politikai és politikai célok elérése érdekében lekicsinylik vagy felerősítik a bizonytalanság érzését.

Fontos, hogy megmutatja, hogy a katasztrófák nem elszigetelt események, és holisztikusan mutatja be a bizonytalanság politikai dinamikáját a katasztrófák idején.