Keats and Scepticism
Keats és a szkepticizmus Keats rokonságát vizsgálja a szkepticizmus filozófiai hagyományával, és Keats költészetét ennek fényében olvassa újra. Felveti Keats kapcsolatát a szkepticizmus ókori görögországi eredetével, amelyet Sextus Empiricus A szkepticizmus vázlatai című művében rögzített.
Kitér Keats kapcsolataira Montaigne-nel, a pirruszi szkepticizmus legfontosabb reneszánsz örököseivel, Voltaire-rel, a felvilágosodás filozófusával, akinek szkeptikus gondolatai kitörölhetetlen hatást gyakoroltak Keatsre, valamint Hume-mal, az ókor utáni legátfogóbb szkepticistával. Keatsnek e szkeptikus gondolkodókkal való rokonsági eszméin kívül e kötetet különösen Keatsnek a költészet sajátos nyelvével, formáival, módjaival és műfajaival folytatott kísérletei érdeklik, amelyekkel a nem dogmatikus filozófiát próbálta közvetíteni. Ennek fényében újraolvassa az Isabellát, a "La Belle Dame sans Merci"-t, az 1819-es ódákat, a két Hyperiont, az István királyt és a Lamiát, amelyek mindegyike Keats önreflexív és radikális szkeptikus poétikáját mutatja be a költői dogmák és konvenciók megkérdőjelezésében.
Ez a könyv Keats-rajongóknak, diákoknak, tanároknak, tudósoknak vagy nem akadémikus olvasóknak szól, akiket érdekel a romantika, a tizenkilencedik század tanulmányai vagy általában a költészet és a filozófia. Ez az eredeti, hozzáférhető interdiszciplináris tanulmány célja, hogy az olvasónak új perspektívát kínáljon Keats olvasásához és a keats-i poétika kvintesszenciájának megbecsüléséhez.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)