Értékelés:
Marc Johnson könyve lebilincselő elbeszélést nyújt az amerikai politika átalakulásáról, különös tekintettel az 1980-as választásokra és azok következményeire. Az olvasók nagyra értékelik történetmesélő képességét és az általa bemutatott részletes történelmi elemzést, bár egyesek hibásnak vagy elfogultnak tartják következtetéseit.
Előnyök:⬤ Kiválóan megírt és lebilincselő, thrillerként olvasható
⬤ összeköti a történelmi pontokat a múltbeli politikai események és a jelenlegi dinamika között
⬤ alapos kutatás és dokumentáció
⬤ új perspektívákat kínál a Republikánus Párt fejlődéséről
⬤ fontos a jelenlegi politikai helyzet megértéséhez
⬤ jól fogadják a politológus hallgatók és az érdeklődő olvasók.
⬤ Egyesek szerint a Johnson által azonosított ok-okozati összefüggések nem eléggé alátámasztottak
⬤ egy bizonyos politikai nézet irányába mutatott elfogultság
⬤ kritika a bonyolult történelmi események túlzott leegyszerűsítése miatt
⬤ egyesek szerint az elbeszélés ismétlődő, és szélesebb kontextus nélkül egyes versenyekre összpontosít
⬤ elutasító hangnem a republikánus személyiségekkel szemben, és a múltbeli kétpárti politika ábrázolása.
(7 olvasói vélemény alapján)
Tuesday Night Massacre: Four Senate Elections and the Radicalization of the Republican Party
Míg a politikatörténet sokat tud mondani Ronald Reagan 1980-as elnökké választásának hatásáról, az ugyanabban az évben rendezett négy szenátusi választás sokkal kevesebb figyelmet kapott - annak ellenére, hogy hasonlóan mélyreható politikai hatásuk volt. A Kedd esti mészárlás ezeket a versenyeket vizsgálja. Az idahói Frank Church, a dél-dakotai George McGovern, az iowai John Culver és az indianai Birch Bayh 1980-as vereségét vizsgálva Marc C. Johnson az amerikai politika állandó jellemzőjévé vált megosztó pártoskodás kezdetének történetét meséli el.
E helyek cseréje nemcsak azt tette lehetővé, hogy a republikánusok 1954 óta először megszerezzék az irányítást a szenátus felett, hanem alapvetően megváltoztatta az amerikai politika menetét is. A hivatalban lévő képviselők országos hírű politikusok voltak, akik gyakran együttműködtek a másik párt tagjaival a jelentős jogalkotási célok elérése érdekében - de Johnson szerint felkészületlenek és rosszul felkészültek voltak arra, hogy szembeszálljanak a "politikailag passzív szavazókhoz" intézett, csupaszon negatív érzelmi felhívásokkal.".
Ilyen volt a National Conservative Political Action Committee (NCPAC) kampánya, a több fiatal konzervatív politikai aktivista által alapított szervezeté, amely ezt a négy szenátort vette célba, hogy legyőzze őket. Johnson leírja, hogy az ilyen csoportok, nagy mennyiségű pénzt felhalmozva, hogyan tudtak felháborító és megsemmisítő állításokat tenni a hivatalban lévő jelöltekről - például "csecsemőgyilkosok", akik "puhányok voltak a kommunizmussal szemben" - egy olyan jelölt nevében, aki a harc fölött maradt. E mocskos dráma kulcsszereplői között van Terry Dolan, az NCPAC elnöke; Charles Black washingtoni lobbista, a GOP egyik vezető tanácsadója több elnökválasztási kampányban és Paul Manafort egykori üzlettársa; valamint Roger Stone, Richard Nixon önjelölt "piszkos trükkös embere" és Donald Trump bizalmasa.
Az 1960-as évek Goldwater-korszaka és Trump felemelkedése közötti pontokat összekötve a Kedd esti mészárlás a Republikánus Párt radikalizálódását és a megosztó, negatív technikákat alkalmazó független kampányok felemelkedését mutatja be, egy olyan változást, amely mélyen - és talán véglegesen - eltorzította az amerikai politikában egykor uralkodó kétpártiság kultúráját.
