Kedves Anya!

Eredeti címe:

Dear Mom

Könyv tartalma:

Az örökbefogadó szüleim mesélték, hogy egy rendőr talált rám egy utcasarkon Tokióban, Japánban, és én azt mondtam neki, hogy várom, hogy a mamám visszajöjjön értem. Nem tudom, meddig várt velem azon a sarkon, de egy katolikus vezetésű árvaházban kötöttem ki, és soha többé nem láttam a mamát.

A csodálkozás (ahogy az várható volt) egész életemben jelen volt: amikor bevonultam a haditengerészethez, és nem tudtam születési anyakönyvi kivonatot bemutatni, és minden alkalommal, amikor új orvoshoz megyek, és a családi kórtörténetemről kérdeznek. Minden évben, amikor törvényesen egy évvel idősebb leszek, azon tűnődöm, hogy mikor van az igazi születésnapom. És pontosan hol is születtem? Azt hiszem, mint a legtöbb örökbefogadott gyermeket, engem is az a kérdés kísért leginkább, hogy miért? Olyan szörnyű kisfiú voltam, hogy sem az anyám, sem az apám nem akart elviselni? És tudván, hogy az ázsiai kultúra mennyire vágyik a fiúkra, miért nem akartak engem többé a szüleim? Talán azért, mert olyan kicsi voltam, hogy úgy gondolták, nem leszek nagy segítség a farmon, és csak egy újabb száj lennék, amit etetni kell? A nevelőanyám azt mondta, hogy a tájszólásom olyan, mint aki vidéken él, valószínűleg egy farmon.

Valószínűleg túl sok filmet láttam, de a mai napig el tudom képzelni, ahogy a mama jó színben tűnteti fel magát, miközben bevisz a városba, keres egy forgalmas utcát, ahol senki sem veszi észre, hogy mit csinál, aztán azt mondja, hogy legyek jó fiú, és majd visszajön értem. És ahogy elfordult, először lassan sétált, hogy ne csináljon jelenetet, vagy esetleg meggondolta magát, de aztán futott és egyre jobban sírt, minél távolabb került tőlem. Ahogy életem utolsó felében utazom, szeretném tudni, hogy vannak-e testvéreim vagy rokonaim, akikkel egy nap elintézhetem, hogy találkozzam.

Remélem, hogy anyám még él, és remélem, hogy elgondolkodott a fiún, akit otthagyott azon az utcasarkon. Ha nem, akkor bizonyos értelemben ez valószínűleg ugyanannyira nekem is szól, mint neki. Kíváncsi vagyok, hogy anya visszament-e valaha is ahhoz a sarokhoz, és újra lejátszotta-e azokat az emlékeket a fejében, vagy mindenáron elkerüli.

Azt hiszem, elég jó ember lettem, ezért szeretném, ha anyám megismerné, hogy milyen ember lettem, és milyen utat jártam be, amíg idáig eljutottam. Ez az életem története az anyukámnak.