Értékelés:
Patti Davis „Kedves anya és apa” című könyve egy mélyen személyes és elgondolkodtató memoár, amely a szüleivel, Ronald Reagan volt elnökkel és Nancy Reagan First Ladyvel való kapcsolatának összetettségét vizsgálja. A kritikák kiemelik Davis őszinte írói stílusát, érzelmi mélységét és a családi dinamika feltárását, bár a könyv általános benyomását illetően megoszlanak a vélemények.
Előnyök:⬤ A családi dinamika őszinte és nyílt ábrázolása.
⬤ Érzelmes és megható, és olyan olvasókkal is megtörténik, akiknek hasonló tapasztalataik vannak.
⬤ Könnyen és gyorsan olvasható.
⬤ Új meglátásokat és anekdotákat nyújt Reaganékról.
⬤ Elgondolkodtató és önreflexióra ösztönöz.
⬤ Néhány olvasó egyoldalúnak találta a könyvet, és nem tisztelte a szüleit.
⬤ Érezhető keserűség az édesanyjával szemben.
⬤ Néhányan úgy érezték, hogy nem tiszteli a szülei örökségét.
⬤ Hiányzik a mélység az apja nézőpontjának feltárásában.
⬤ Nem ajánlott azoknak, akik nem ismerik a Reagan családot vagy történelmüket.
(26 olvasói vélemény alapján)
Dear Mom and Dad: A Letter about Family, Memory, and the America We Once Knew
A szüleinek, Ronald és Nancy Reagannak írt, méltósággal és méltósággal megírt Kedves anya és apa egy olyan meglepően megindító mű, amely nemcsak memoárként, hanem megható beszámolóként is sikeres, és arra inspirálja majd az olvasókat, hogy teljesen új megvilágításban emlékezzenek vissza saját gyermekkorukra.
A saját családja és felnőtté válásának történetét újra elmesélni vágyó Patti Davis félredobja azokat a tévhiteket, amelyek a múltban meghatározták őt. Távolról sem az enfant terrible, a Dear Mom and Dad a fiatal Pattit érzékeny gyermekként mutatja be, aki nem tudott az a nyilvános személyiség lenni, akit a családja megkövetelt. Ahogyan ő maga is újravizsgálja saját szerepét az egyre inkább diszfunkcionális családi drámában, Davis empatikus, mégis őszinte pillantást vet a szüleire - az apjára, az örök életmentőre, aki hetvenhét embert mentett meg, de nem tudott koherens AIDS-politikát kialakítani, és az anyjára, aki soha nem tudott elmenekülni saját megkínzott fiatalságából.
Ami átjön, az Davis kifényesedett írói képességei, amiről mindig is álmodott, hogy azzá válik. Még akkor is, amikor kibontja édesanyja erősen szerkesztett személyiségét és édesapja szerető, de távolságtartó személyiségét, Davis rendíthetetlen marad művészi kifejezésmódjában, ahogyan az iróniát, a komédiát és a tragédiát a mindig jelenlévő múlt álomszerű emlékeivel ötvözi. A Kedves anya és apa az apja Alzheimer-kórjáról és az anyja életének végével kapcsolatos küzdelmeiről szóló beszámolójával a megbocsátás beszámolójává válik, a megváltás olyan szintjeit elérve, amelyekkel a kortárs memoárokban ritkán találkozhatunk.
