Értékelés:
A könyv Veza Canetti, a Nobel-díjas Elias Canetti testvére leveleinek gyűjteménye, és a három főszereplő közötti kapcsolatokra összpontosít: Veza, Elias és Georg. Miközben egyedülálló perspektívát nyújt e szereplőkről és egymásrautaltságukról, félrevezetheti az olvasót, aki magának Eliasnak a művére számít.
Előnyök:⬤ Mély betekintést nyújt a Veza, Elias és Georg közötti dinamikába
⬤ reális képet ad e figurákról
⬤ a Canetti család szellemi hozzájárulásainak igazi rajongóihoz szól.
Félrevezető bemutatás, mivel Elias Canetti társszerzőségét sugallja, ami összezavarhatja az írásos művét váró olvasókat; elsősorban a Canetti rajongók szűk közönségét szólítja meg.
(2 olvasói vélemény alapján)
Dearest Georg: Love, Literature, and Power in Dark Times: The Letters of Elias, Veza, and Georges Canetti, 1933-1948
1934-ben Veza Taubner és Elias Canetti Bécsben kötött házasságot. Elias "funkcionális" házasságként írja le a megállapodást bátyjának, Georges-nak. Eközben Veza és Georges, egy fiatal, tuberkulózisban szenvedő orvos között intenzív intellektuális szerelem alakul ki. Négy évvel később Veza és Elias a náci uralom alatt álló Bécsből Londonba menekül, ahol elszegényedett és rendkívül bonyolult házaséletet élnek a száműzetésben.
A Canetti-levelek, amelyek Elias irodalmi elismerésért folytatott küzdelmének nagy részét ölelik fel, 1933-tól, az Auto-da-F című regénye megjelenése előtt, egészen 1959-ig, amikor befejezte monumentális Tömegek és hatalom című művét, egy valóságos szerelmi háromszög prizmáján keresztül nyújtanak intim betekintést ezekbe a meghatározó évekbe: a frissen házasodott Eliasnak számos szeretője van.
Felesége, Veza reménytelenül szerelmes legfiatalabb bátyja, Georges idealizált képébe.
Georges pedig éppúgy vonzódik a jóképű férfiakhoz, mint anyáskodó sógornőjéhez. A házaspár egymástól függetlenül és gyakran titokban kommunikál a Párizsban élő Georges-szal: Veza beszámol Elias szerelmi kalandjairól és őrült rohamairól, Elias pedig Veza rossz idegeire és depressziójára panaszkodik. Mindketten aggódnak Georges egészségéért - ha tehetné, Veza elpuszilná a bacikat. Georges ritkán levelez, de szorgalmasan elraktározza a bátyjától és sógornőjétől kapott leveleket. 2003-ban, jóval a halála után, véletlenül bukkantak rájuk egy párizsi pincében, és nemcsak megható és tanulságos dokumentumot, hanem igazi irodalmat alkotnak.