Kedves Mester! Egy rabszolga család levelei

Olvasói vélemények

A könyv egy rabszolga család élményeit tárja fel szívszorító módon leveleiken keresztül, részletesen bemutatva a rabszolgaságból a szabadságba vezető útjukat, és kiemelve Libéria megalapításának történelmi összefüggéseit. Az olvasók értékelik az érzelmi mélységet és a történelmi jelentőséget, így a könyv ajánlott olvasmány azoknak, akiket érdekel ez a korszak.

A levelek érzelmileg hatnak, nyers és szükséges történetekkel szolgálnak. A könyv a leírásnak megfelelően kiváló állapotban van. Lenyűgöző betekintést nyújt Libéria történetébe és a felszabadított rabszolgák tapasztalataiba, így értékes forrás a téma iránt érdeklődő olvasók számára.

Néhány olvasó nehéznek és nyomasztónak találhatja az érzelmi tartalmat, mivel a rabszolgaság és a nehézségek témáit érinti.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Dear Master: Letters of a Slave Family

Könyv tartalma:

A "Kedves gazdám" ritka, első kézből származó betekintést nyújt a fekete amerikai rabszolgák értékrendjébe, önképébe és magánéletébe. Ez a több mint kétszáz levélből álló gyűjtemény, amely a legteljesebb ismert feljegyzés, amelyet egy amerikai rabszolgacsalád hagyott hátra - köztük a könyv eredeti megjelenése óta felfedezett hét levél -, a Skipwith család két generációjának kapcsolatát tárja fel a virginiai ültetvényes John Hartwell Cocke-hoz.

Az 1834 és 1865 között keletkezett levelek két csoportba sorolhatók. Az elsőt Peyton Skipwith és gyermekei írták Libériából, ahol azután telepedtek le, hogy 1833-ban Cocke, a hívő keresztény és felvilágosult rabszolgatartó felszabadította őket. A levelek, amelyek a kemény határmenti életről szólnak, megmutatják azokat az amerikai értékeket, amelyeket Skipwithék magukkal vittek Afrikába, és kifejezik a Libéria jövőjébe vetett hitüket és az elért eredményeikre való büszkeségüket.

A levelek második csoportja, amelyet George Skipwith és lánya, Lucy írt, Cocke alabamai ültetvényéről származik, egy kísérleti munkaközösségből, ahová Cocke a legtehetségesebb, felelősségteljesebb rabszolgáit küldte, hogy felkészítse őket a felszabadulás erkölcsi és nevelési kihívásaira. George, a "kiváltságos rabszolgahajcsár" rabszolgahajcsár volt. Az ültetvény vezetéséről szóló levelei között szerepelnek a rabszolgák viselkedéséről szóló jelentések és az általa hozott fegyelmi intézkedések. Az olvasók érezhetik George büszkeségét a munkájára, ugyanakkor a rabszolgahierarchiában betöltött vezetői szerepe iránti ambivalenciáját is.

Lucy, Cocke fő háztartási rabszolgája, az ültetvény ápolónője és tanítója volt. Levelei, amelyek tele vannak lelki, családi és egészségügyi ügyekkel kapcsolatos részletekkel, arról is tanúskodnak, hogy ügyesen kihasználta gazdája bizalmát, és szokatlan bátorságáról is tanúskodik, hiszen a fehérek ellen szólt gazdájának, amikor úgy érezte, hogy azok akadályozzák a rabszolgái oktatását.

A "Kedves Mester" megerősíti, hogy ezek a rabszolgák és volt rabszolgák nem egyszerűen áldozatok voltak, hanem egy összetett emberi dráma szereplői. A levelek bizalomra és szeretetre utalnak a gazda és a rabszolga között, de a levélírásnak más indítékai is voltak. A libériai Skipwitheknek amerikai gyártmányú ellátmányra volt szükségük; ráadásul az egész család úgy tekinthetett a Cocke-kal való kapcsolatukra, mint egy lehetőségre, hogy segítsenek más rabszolgák felszabadításában. Új előszavában Miller újraértékeli könyvét az amerikai rabszolgaság történetírásában az elmúlt évtizedben bekövetkezett változások fényében.