Kegyetlen optimizmus

Olvasói vélemények

Lauren Berlant „Kegyetlen optimizmus” című könyve elgondolkodtatóan vizsgálja az érzelmek, a vágyak és a társadalmi-gazdasági viszonyok kereszteződését. Míg sok olvasó magával ragadónak és intellektuálisan ösztönzőnek találja meglátásait és elemzéseit, mások kritizálják sűrű írásmódját és a homályos utalásokra való összpontosítást, ami egyesek számára megnehezíti az anyaggal való foglalkozást.

⬤ Magával ragadó és elgondolkodtató betekintés az emberi tapasztalatokba és a társadalmi viszonyokba.
⬤ Új kulturális áramlatot kínál, és újragondolja a „jó élet” fogalmához való ragaszkodást.
⬤ Egyes fejezetek mélyreható felfedezéseket és újszerű perspektívákat kínálnak az ismert témákhoz.
⬤ Berlant elemzését eredetisége és mélysége miatt értékelik, különösen az affektuselmélet és a változó életkörülmények összefüggésében.

⬤ Sűrű, ezoterikus írói stílus, amely a nem szakemberek számára talán megközelíthetetlen.
⬤ Nagymértékben támaszkodik a homályos irodalmi és művészeti utalásokra, ami kihívást jelent az ezeket nem ismerő olvasók számára.
⬤ Egyes kritikák szerint a könyv lehetett volna lényegesen rövidebb is, és így is megőrizhette volna a hatását.
⬤ Kritika, hogy túlságosan tudományos vagy szakzsargon-hangsúlyos, ami az eredeti gondolatok közlésének tisztaságához vezet.

(24 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Cruel Optimism

Könyv tartalma:

A kegyetlen optimizmus viszonya akkor áll fenn, amikor valami, amire vágysz, valójában akadályozza a boldogulásodat. Lauren Berlant a jelen merészen új felfogási módjait kínálva írja le azt a kegyetlen optimizmust, amely az 1980-as évek óta uralkodik, amikor a háború utáni időszak szociáldemokrata ígérete az Egyesült Államokban és Európában visszahúzódott.

Az emberek továbbra is ragaszkodnak a jó élet elérhetetlen fantáziáihoz - a felfelé ívelő mobilitás, a munkahelyi biztonság, a politikai és társadalmi egyenlőség és a tartós intimitás ígéreteivel - annak ellenére, hogy bizonyított, hogy a liberális-kapitalista társadalmak már nem számíthatnak arra, hogy az egyéneknek lehetőséget biztosítanak arra, hogy életük „összeadódjon valamivé”. "Azzal érvelve, hogy a történelmi jelen affektív módon érzékelhető, mielőtt bármilyen más módon megértenénk, Berlant nyomon követi az alkalmazkodás drámáira adott affektív és esztétikai válaszokat, amelyek a bizonytalanságról, az esetlegességről és a válságról szóló beszédek közepette bontakoznak ki.

Azt sugallja, hogy elnyújtott jelenünket az időbeliség új módozatai jellemzik, és elmagyarázza, hogy a traumaelmélet - amelynek középpontjában a hétköznapokat megrengető kivételes eseményre adott reakciók állnak - miért nem hasznos annak megértéséhez, hogy az emberek hogyan alkalmazkodnak az idő múlásával, miután maga a válság is hétköznapivá vált. A Kegyetlen optimizmus a jelen figyelemre méltó affektív története.