Kékgalléros konzervativizmus: Frank Rizzo Philadelphiája és a populista politika

Olvasói vélemények

Timothy Lombardo „Kékgalléros konzervativizmus” című írása Philadelphia politikai tájképét vizsgálja Frank Rizzo felemelkedése idején, betekintést nyújtva az 1960-as és 1970-es évek faji és osztálydinamikájába. A könyvet időszerűnek és relevánsnak nevezik, mivel a jelenlegi politikai hangulatot, különösen a populizmust és a konzervativizmust alakító történelmi kontextusba merül bele. Az olvasók nagyra értékelik egy összetett korszak részletes bemutatását és a szerző lebilincselő tudományosságát, így a könyv ajánlott olvasmány a városi politika és történelem iránt érdeklődők számára.

⬤ A jelenlegi politikai összefüggések időszerű és releváns elemzése.
⬤ Kiváló tudományos munka, részletes kutatással és meglátásokkal.
⬤ A 60-as és 70-es évek philadelphiai politikai tájképének pontos ábrázolása.
⬤ Magával ragadó elbeszélés, amely olyan sürgető társadalmi kérdésekkel foglalkozik, mint a faji és osztálybeli különbségek.
⬤ A városi politika iránt érdeklődő olvasóknak ajánlott.

⬤ A könyv túl részletes lehet a téma könnyedebb vagy általánosabb áttekintését kereső olvasók számára.
⬤ Néhány olvasó számára a történelmi és politikai kontextus bonyolult és kihívást jelentő lehet.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Blue-Collar Conservatism: Frank Rizzo's Philadelphia and Populist Politics

Könyv tartalma:

A háború utáni Egyesült Államokban a populista politika számos formáját megtapasztalták, de egyik sem volt következetesebb, mint a kékgalléros fehér etnikumoké, akik olyan személyiségeket juttattak a Fehér Házba, mint Ronald Reagan és Donald Trump. A Kékgalléros konzervativizmus a populizmus e kevéssé értett, könnyen karikírozható változatának felemelkedését követi nyomon, árnyalt portrét nyújtva Philadelphia polgármesterének, Frank Rizzónak a támogatóiról.

1971-ben Frank Rizzo lett az első volt rendőrkapitány, akit egy amerikai nagyváros polgármesterévé választottak. Annak ellenére, hogy demokrata párti volt, Rizzo a "törvény és rend" követelésével, valamint az olyan programok ellenzésével, mint a szociális bérlakások, az iskolai buszok, a pozitív diszkrimináció és más, a nem fehérek számára meg nem érdemelt előnyökkel járó politikák, amelyeket támogatói megítélése szerint a nem fehéreknek nyújtottak, szerezte meg a támogatói bázisát. Timothy J. Lombardo szerint a bűnüldözés, az iskolai szegregáció megszüntetése, az egyenlő foglalkoztatás és a városi lakhatás összefonódó politikájával való foglalkozásból született meg a kékgalléros populizmus.

A széles körű levéltári kutatásokon alapuló, a városi tér és a munkáskultúra egymással összefüggő változásaira összpontosító Kékgalléros konzervativizmus megkérdőjelezi a megszokott visszaható narratívát, és ehelyett a munkáspolitikát a háború utáni városi és gazdasági válságok kontextusába helyezi. A történész és a Philadelphiában született Lombardo bemutatja, hogy a kékgalléros fehérek nem hagyták el azonnal a jóléti liberalizmust, hanem szelektíven elutasították a liberális politikákat a kiváltságokról, a hátrányos helyzetről, az identitásról és a jogosultságról alkotott kulturálisan meghatározott elképzelések alapján. Miközben elemzését a háború utáni korszak ismert faji törésvonalaihoz alapozza, Lombardo az osztályidentitást is hangsúlyozza, mint a kékgallérosok politikai elkötelezettségének nélkülözhetetlen mozgatórugóját. A kékgalléros konzervativizmus végül megmutatja, hogy a tényezők e kombinációja hogyan hozta létre a közelmúlt amerikai történelmének egyik legkevésbé értett, de legjelentősebb politikai fejleményét.