Kelet-afrikai emlékeim: A németek kelet-afrikai hadjárata az első világháborúban - Egy tábornok emlékiratai

Olvasói vélemények

A könyv az első világháború idején egy német tiszt szemszögéből mutatja be a gerillaháborút, és a kelet-afrikai vezetésére és stratégiáira összpontosít. Sok kritikus szerint a könyv lenyűgöző és tanulságos, különösen azok számára, akiket a hadtörténelem a mainstream elbeszéléseken kívül érdekel. A könyv azonban számos tipográfiai és fordítási hibától szenved, amelyek rontják az olvasás élményét.

⬤ Értékes betekintést nyújt a gerillahadviselésbe és a katonai vezetésbe.
⬤ Jól megírt és lebilincselő történet, különösen a hadtörténelem szerelmeseinek.
⬤ Rávilágít az I. világháború egy gyakran figyelmen kívül hagyott színterére.
⬤ Egy sikeres vezető egyedi nézőpontját nyújtja, beszámol az alkalmazkodóképességről és a csapataival való törődésről.
⬤ Néhány olvasó lenyűgözőnek találta a visszaemlékezéseket és a történelmi kontextust.

⬤ A könyvet számos tipográfiai és nyelvtani hiba jellemzi.
⬤ Hiányoznak a térképek, ami megnehezíti a földrajzi utalások követését.
⬤ Néhány olvasó száraznak vagy kevéssé lebilincselőnek találta a könyvet.
⬤ Számos kritika megemlíti, hogy a könyv az eredeti szöveg rosszul szkennelt és lefordított változatának tűnik.

(22 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

My Reminiscences of East Africa: The German East Africa Campaign in World War One - A General's Memoir

Könyv tartalma:

Paul von Lettow-Vorbeck tábornok, a német kelet-afrikai hadjárat vezetője megosztja velünk a háborúról szóló beszámolóját, valamint a gerillahadviselés hatékony alkalmazását a sokkal nagyobb szövetséges hadsereg sakkban tartására.

Ellentétben európai kollégáival, akiknek háborúja gyorsan megállt és hírhedt lövészárok-háborúkba torkollott, Lettow-Vorbeck rendkívül hatékony hadjáratot vezetett, amely mindkét oldalon lenyűgözte a parancsnokokat. Hadjárata a mai Ruanda, Burundi és Tanzánia területén zajlott, és végül Nagy-Britannia gyarmati birtokainak egyes részein is csetepatéra került sor. A terep, az időjárás, a rajtaütés, az elsüllyedt Königsberg hajóról megmentett ágyúk és a helyben felbérelt segédcsapatok ravasz kihasználása azt jelentette, hogy Lettow-Vorbeck kis hadereje egy nagyjából tízszer akkora szövetséges hadsereget tartott megszállva.

Míg Európa statikus nyugati frontja az előzetes tervezéssel ellentétesen alakult, Lettow-Vorbeck és más németországi katonai személyiségek már a háború 1914-es kezdete előtt kiszámították, hogy milyen hatékony lehet egy gerillakampány Afrikában. Sikerei miatt frusztráltan a britek 1916-ban összesen több mint 70 000 fős erősítést küldtek - ezeknek nem sikerült döntő győzelmet aratniuk, a friss csapatok veszteségeket szenvedtek, és a betegségek miatt hatástalanná váltak.

Az ellenállás puszta számából Lettow-Vorbeck arra a következtetésre jutott, hogy a győzelem lehetetlen; hadműveletének célja csupán a brit erőforrások elterelése volt, a célpontok gerillaháborúval való zaklatása. A tábornok ebben az emlékiratban tanúsítja, hogy a háború legvégéig megfelelően el volt látva; nem tudta, hogy Németország mennyire kimerült, ezért meglepődött, amikor 1918 novemberében táviratot kapott, amelyben közölték vele a fegyverszünetet és a német hadsereg feltétel nélküli megadását.