Kell lennie egy tanúnak: Történetek a visszaélésekről, az érdekérvényesítésről és a gyermekek elsőbbségéért folytatott küzdelemről

Olvasói vélemények

Cobb bíró emlékiratai az alabamai gyermekjólét fejlődését mutatják be, hangsúlyt fektetve a gyermekek és családok érdekvédelmére. A könyv személyes történeteken és történelmi összefüggéseken keresztül rávilágít a „Children First” mozgalom fontosságára és a jelentős politikai változások megvalósításával kapcsolatos küzdelmekre. A könyv forrásként szolgál a szociális munka, a büntető igazságszolgáltatás és a jog területén dolgozó szakemberek számára, miközben a folyamatos érdekérvényesítés szükségességét hirdeti.

A gyermekjóléti kérdések éleslátó feltárása, a személyes anekdoták fokozzák az elbeszélést, történelmi kontextust biztosít a Children First mozgalomhoz, tanulságos a kapcsolódó területeken dolgozó diákok és szakemberek számára, a kiszolgáltatott népességcsoportok érdekérvényesítésére szólít fel.

Talán nem vonzó a gyermekjogi vagy a gyermekjogi érdekérvényesítés speciális területein kívül állók számára, a tisztán jogi vagy technikai elemzést kereső olvasók hiányolhatják.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

There Must Be a Witness: Stories of Abuse, Advocacy, and the Fight to Put Children First

Könyv tartalma:

Az igazi gyermekvédők nem születnek, hanem frusztrációból és hitből kovácsolódnak. A There Must Be A Witness (Kell lennie egy tanúnak) egy olyan alabamai gyermekvédőkből álló csoportot mutat be, akik annak szentelték magukat, hogy segítsék a gyermekek boldogulását - és ezáltal jobban megfeleljenek közösségeik szükségleteinek. Ez a történetgyűjtemény, amelyet Sue Bell Cobb, az állam első női főbírája és egykori fiatalkorúak bíróságának volt bírája mesél el, lerántja a leplet arról, mi mozgatja ezeket az érdekvédőket. Liz Huntley, egy neves birminghami ügyvédnő és Roberta Crenshaw, egy korábbi börtönbeli laikus tanácsadó esetében az érdekérvényesítés a legszörnyűbb bántalmazások elviseléséből nőtt ki. Jannah Bailey, a Child Protect igazgatója számára mindig is az volt a hivatása, hogy a gyermekek és az erőszak közé álljon. Cobb saját életének érdekérvényesítése abból ered, amit Alabama-szerte látott a tárgyalótermekben. Jogászként kötelessége volt a törvényt szolgálni, de szószólóként az elmúlt évtizedek legátfogóbb gyermekpolitikai reformjait támogatta az államban, beleértve a dohányipari cégek lobbistáival folytatott harcot is. Útközben megalázó volt számára a gyermekjogi aktivisták inspiráló csoportja, akikkel a szegénység, a gyermekbántalmazás és elhanyagolás, a nem megfelelő orvosi ellátás és az oktatás hiányosságai ellen ásott tűzfalakat. A kötetben szereplő történetek együttesen arra szólítanak fel bennünket, hogy álljunk tanúságtételre és tanúskodjunk a politikai döntéshozók előtt a gyermekek érdekében - hogy ragaszkodjunk ahhoz, hogy a kormányt a jó érdekében használják fel az emberek életében.

A gyermekeink elleni erőszak mindannyiunkat megsebez. Dühítő, amikor rendszerünk nem ismeri fel vagy nem ismeri el hivatalosan egy gyermek szenvedését időben, hogy tegyen valamit ellene. Kevés frusztrálóbb kudarc van annál, mint amikor egy gyermeket erőszak vagy szexuális bántalmazás sújtotta otthonba kell visszavinni - de ez túl gyakran megtörténik a bírósági termekben országszerte. A 2015-ös adatok azt mutatják, hogy országszerte a becslések szerint 683 000 gyermek vált gyermekbántalmazás és elhanyagolás áldozatává. Ezek háromnegyede elhanyagolás áldozata volt.

17 százalékukat fizikailag bántalmazták, és több mint 8 százalékukat szexuálisan bántalmazták. Emellett országunkban több mint tizenötmillió gyermek él szegénységben - az ország teljes gyermekpopulációjának 22 százaléka. Valamivel több mint 20 százalékuk olyan háztartásban él, ahol időnként egyszerűen nincs elég ennivaló.

Az elmúlt években a déli gyermekek száma lényegesen gyorsabban nőtt, mint más régiókban, ami további felelősséget hárított a déli vezetőkre, akik közül túl sokan jobban érdekeltek a "családi értékek" pózolásában és az adóellenes fanatizmusban, mint a közjó érdekében történő tényleges kormányzásban.

Ezek a körülmények olyan új generációs politikákat igényelnek, amelyek mind nemzeti, mind állami szinten okosabbak és hatékonyabbak. Olyan államférfiakra és államférfiakra van szükségünk, akik felismerik, hogy a sikert nem választási ciklusokban mérik, hanem olyan karcsú, egészséges és hatékony intézmények kiépítésében, amelyek az emberek életét az elkövetkező generációk számára javítják. Itt az ideje, hogy a gyermekek védelmezői tanúságot tegyenek.

Sue Bell Cobb történelmet írt az alabamai Legfelsőbb Bíróság első női főbírájaként, de amit a tárgyalótermekben látott, az egész államban a pódiumról a szószékre és az alabamai törvényhozás termeibe vitte, ahol az elmúlt évtizedek legfontosabb gyermekpolitikai reformjaiért küzdött. A There Must Be a Witness című könyvben bemutatott nők csak néhányat jelentenek azok közül a rendkívüli szószólók közül, akikkel útja során találkozott. Történeteik az emberi rugalmasság elképesztő hatókörét tárják fel. Azt is megmutatják, milyen fájdalmas ára van annak, ha nem sikerül megvédeni a legkiszolgáltatottabbakat, és tanúságot tesznek az igazi gyermekvédők mélységes elkötelezettségéről. A There Must Be a Witness című kötetben szereplő történetek együttesen arra hívnak mindannyiunkat, hogy csatlakozzunk a harcukhoz.