Kemény fehér: The Mainstreaming of Racism in American Politics (A rasszizmus térnyerése az amerikai politikában)

Olvasói vélemények

A „Hard White” című könyv alapos elemzést nyújt a modern rasszizmusról az amerikai politikában, hangsúlyozva, hogy bár a nyílt fehér felsőbbrendűség csökkent, de alkalmazkodott és továbbra is befolyásolja a politikai retorikát és a társadalmi dinamikát. A könyv elmélyül a kisebbségi csoportokkal szembeni fehér ellenségesség kialakulásában, és érvei alátámasztására statisztikai adatok sokaságát mutatja be.

A könyv alaposan megalapozott, több mint hatvan grafikon, táblázat és grafikon illusztrálja a mondanivalóját. Komoly vizsgálatot nyújt a rasszizmus fennmaradásáról az amerikai politikában és a fehér felsőbbrendűség változó természetéről. A szerzők meggyőző érvelést nyújtanak a politikai polarizációval és a faji konfliktusokkal kapcsolatos, az amerikai demokráciát fenyegető veszélyekről.

Néhány olvasó talán nyomasztónak vagy száraznak találja a statisztikákra és adatokra való nagyfokú támaszkodást. A tartalom kihívást jelenthet azok számára is, akik a téma elbeszélésközpontúbb vagy kevésbé tudományos megközelítését várják.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Hard White: The Mainstreaming of Racism in American Politics

Könyv tartalma:

A fehér nacionalista mozgalom az Egyesült Államokban nem új keletű. Mégis, a 2017-ben a virginiai Charlottesville-ben tartott Unite the Right (egyesüljetek a Jobboldalért) nevű gyűlés előtt sok amerikai azt feltételezte, hogy csak politikai rendszerünk peremén létezik, egy sötét kulturális reliktum, amelyet a polgárjogi mozgalom győzelmei kiszorítottak a főáramból. A charlottesville-i események világossá tették, hogy alábecsültük a fehér nacionalista mozgalom méreteit.

Donald Trump erre adott reakciója rávilágított a valóságra, hogy a mozgalom politikai befolyásra tett szert a Fehér Házban. Mégis, ahogy ez a könyv állítja, a fehér nacionalizmus általánossá válása nem Trumppal kezdődött, hanem az Obama-korszakban kezdődött.

A Hard White elmagyarázza, hogyan történt a fehér nacionalizmus általánossá válása, rámutatva a mozgalom két fő változására. Először is, Barack Obama elnöki mandátuma, valamint a kisebbségi képviselet növekedése elősegítette a fehérek aggodalmát a muszlimokkal, a latin-amerikai bevándorlókkal és a fekete amerikaiakkal szemben. Míg az antiszemita érzelmek némileg a peremvidéken maradtak, a muszlimokkal, latinokkal és afroamerikaiakkal szembeni ellenségesség a konzervatív nézetek fő áramlatává vált. Ezzel egy időben a fehér nacionalista vezetők a tiltakozásról a választási politikára helyezték át a hangsúlyt és az erőforrásaikat, és a könyv nyomon követi a mozgalom politikai előretörésének alakulását David Duke-tól az Amerikai Szabadságpártig, a Tea Partyig és végül az Alt-Right kialakulásáig. Érdekes módon azt is kimutatja, hogy a fehér ellenségesség 2012-ben érte el a csúcspontját - nem 2016-ban.

Richard C. Fording és Sanford F. Schram azt is kimutatja, hogy Trump győzelmének kulcsa nem az volt, hogy a gazdaságilag szorongó szavazókat meggyőzte arról, hogy faji konzervatívok legyenek. Trump inkább a fajilag ellenséges szavazókat mozgósította azokban a kulcsfontosságú ingadozó államokban, amelyek 2016-ban kékről vörösre váltottak. Sőt, a szerzők azt mutatják, hogy a fehér faji konzervatívok választási részvétele abban a hat államban, amelyet Trump megfordított, jelentősen magasabb volt 2016-ban, mint 2012-ben. Azt is kimutatták, hogy a fehér faji konzervatívok sokkal nagyobb valószínűséggel vettek részt a választásokon a szavazáson túl 2016-ban. A fehér nacionalizmus térnyerése azonban a faji progresszíveket is mozgósította. Miközben a könyv amellett érvel, hogy a fehér szélsőségességnek még egy ideig tartós hatásai lesznek az amerikai választási politikára, azt javasolja, hogy a jövőbe vezető út a társadalmi szolidaritásra való újbóli összpontosítás, és azzal az ötlettel zárul, hogy hogyan lehet ezt a szolidaritást kiépíteni.