Értékelés:
Harley Flanagan önéletrajza nyers, őszinte és szórakoztató betekintést nyújt punk/hardcore zenész életébe és a New York-i zenei életbe, bemutatva személyes fejlődését és viharos tapasztalatait. Magával ragadó történeteket, betekintést nyújt a Cro-Magsbe és elmélkedéseket az élet kihívásairól, és egyaránt vonzó a műfaj rajongóinak és a punk történetére kíváncsiaknak.
Előnyök:A könyv magával ragadó és jól megírt, szórakoztató történetekkel szolgál a punk színtérről, személyes fejlődési reflexiókkal, és hiteles képet ad NYC hardcore történelméről. A rajongók nagyra értékelik az őszinteséget és a nosztalgiát, amit felidéz, valamint a Cro-Mags és Harley egyedi élettapasztalatainak mélyreható bemutatását. Az elbeszélést dicsérték a zord realizmusáért, a humoráért és a hitelesség érzéséért, amit közvetít.
Hátrányok:Egyes olvasók szerint Harley keményfiús személyisége nyomasztó, és úgy érzik, hogy a könyv időnként dicsőíti az erőszakot vagy a droghasználatot. Néhány kritika nyelvtani problémákat vagy az írásmód csiszolatlanságát említi, ami időnként nehéz olvasmánnyá teszi a könyvet. Emellett néhányan úgy érezték, hogy Harley szemlélete néha ego-vezéreltnek hat, és bizonyos részek feleslegesnek tűnhetnek, vagy túlzottan a személyes drámákra koncentrálnak.
(154 olvasói vélemény alapján)
Hard-Core: Life of My Own
Harley Flanagan lenyűgöző memoárral szolgál: a hajléktalan csodagyerek, Andy Warhol és Allen Ginsberg családi barátja már fiatalon közel került a korai punk rock szcéna számos sztárjához, például Joe Strummerhez a Clash-ből, és a híres fekete punkzenekar, a Bad Brains tagjai tanították meg basszusgitározni. Ezután megalapította a hírhedt hardcore zenekart, a Cro-Mags-t.
Az emlékirat bevezetőjét Steven Blush, az American Hardcore munkatársa írta: Harley Flanagan nem olyan, mint te vagy én. A legtöbben közülünk viszonylagos biztonságban nőttünk fel. Harley úgy nőtt fel, mint egy vadállat, aki a 70-es évek Lower East Side-i dzsungelében, a bűnözés, a drogok, a visszaélések és a szegénység dzsungelében küzdött meg magáért. 10 éves korára már a belváros sztárja volt a Max's Kansas Cityben és a CBGB-ben, dobolt a nagynénje punkbandájában, a The Stimulatorsban, és a Blondie Debbie Harryvel és a Cleveland Dead Boys-szal barátkozott. Mindenki azt hitte, hogy ez olyan aranyos, de nem volt az.
Jelenleg a híres Renzo Gracie Jiu-Jitsu oktatója, Harley sosem volt szégyenlős: olyan fontos személyiségekkel barátkozott, mint Lemmy Kilmister a Mot rheadből, utcai csatákban védekezett, és legutóbb a médiában talált magának játéklehetőséget és bírósági csatározásokat, miután egykori zenekari tagjai elárulták egykori barátjukat és bandatársukat.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)