Képregény és konfliktus: Hazafiság és propaganda a második világháborútól az Iraki Szabadság hadműveletig

Olvasói vélemények

A kritikák rávilágítanak a könyv leírása alapján megfogalmazott elvárások és a könyv tényleges tartalma közötti súlyos eltérésre. Míg egyes olvasók informatívnak és jól megírtnak találták a szöveget, mások csalódtak az illusztrációk hiánya miatt, amelyekre az Amazon listája alapján számítottak.

A könyv jól megírt, lebilincselő és informatív. Néhány olvasó kiválónak találta a tartalmat, és sokat tanult belőle.

A könyvben nagyon kevés illusztráció található (mindössze 5), és a tartalom nagy részét a jegyzeteknek és hivatkozásoknak szentelik, ami nem biztos, hogy megfelel azoknak, akik vizuális elemeket keresnek. A leírás félrevezető lehet, ami csalódást okozhat a potenciális vásárlóknak.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Comics and Conflict: Patriotism and Propaganda from WWII Through Operation Iraqi Freedom

Könyv tartalma:

Az illusztráció az emberi történelem szerves részét képezte. Különösen az olyan médiumok megjelenése előtt, mint a fényképezés, a film, a televízió és most már az internet, az illusztrációk a maguk sokféleségében a történelem közvetítésének elsődleges vizuális módját jelentették.

A képregény, amely modern formájában az 1930-as években jelent meg, a vizuális szórakoztatás egy másik formája volt, amely az olvasóknak, különösen a gyerekeknek, egyfajta menekülési lehetőséget nyújtott. A II. világháború kezdetével azonban a képregények a propaganda részévé is váltak, információt és oktatást nyújtva a gyermekek és a felnőttek számára egyaránt.

Ez a könyv azt vizsgálja, hogy a háborús műfaj sajátos képregényeit hogyan használták a hazafiság megjelenítésére, a háborús történeteken keresztül a kalandozásra, végül pedig a harcok borzalmairól való beszámolásra - a második világháborútól kezdve a XXI.

század első évtizedében zajló jelenlegi iraki és afganisztáni konfliktusokig. Ez a könyv azt is megvizsgálja, hogy a háborús és hazafias témájú képregények hogyan fejlődtek a társadalom katonák által rajzolt tükörképeiből, és végül a képregény szélesebb médiumával együtt az amerikai társadalom tükrévé váltak a konfliktusok idején.

Ezek a képregények általában a hazafias lelkesedést tükrözték, de néha egy-egy konkrét ügyet is támogattak. Ahogy a háborús képregények az amerikai társadalommal együtt fejlődtek, sokuk az Egyesült Államok kül- és katonapolitikája elleni tiltakozás egyik formájaként is szolgált. Az ország legutóbbi háborúi során azonban a hazafiság visszatért, ugyanakkor a harcok zord valóságát minden korábbinál valósághűbben ábrázolták.

A könyv középpontjában nemcsak a képregény médium fejlődése áll, hanem egyúttal a társadalom beharangozója is. Hogyan viszonyultak a háborúról szóló hírekhez? Támogatták vagy ellenezték az emberek a harcokat? A képregényírók a harcok megítélését népszerűsítették, vagy a háború borzalmait próbálták közvetíteni? Mindezek a kérdések fontosak voltak a kutatás szempontjából, és fókuszpontként szolgálnak arra, amit korábban csak korlátozottan kutattak. A könyv következtetései azt mutatják, hogy a képregény több mint puszta szórakozási forma.

A képregények egyben a háború elleni politikai tiltakozás eszközei is voltak, vagy amit az írók a kormányzati visszaélések szélesebb körű példáinak éreztek. A 9/11 utáni korszakban a képregények visszatértek propagandisztikus/hazafias gyökereikhez.