Ceramic Exchange and the Indian Ocean Economy (Ad 400-1275): Volume I: Analysis
Kr.
u. 500-1000 között az Indiai-óceán globális kereskedelmi központtá vált, és 750-800 körül fejlett kereskedelmi hálózat alakult ki, amely magában foglalta az áruk mozgását Japánból és Kínából keleten, Dél-Afrikából és Spanyolországból nyugaton.
Az Indiai-óceán kereskedelmi rendszerét azonban viszonylag kevéssé tanulmányozták, a fejlődésével kapcsolatos legfontosabb feltételezések nagy része elbeszélő szöveges forrásokon és szelektív régészeti bizonyítékokon alapul. Ez a tanulmány alátámasztja a számszerűsített kerámialeletek egyedülálló jelentőségét, amelyek a tengeri cserekereskedelem mértékében és volumenében bekövetkezett hosszú távú változások mutatójaként szolgálnak egy olyan időszakban, amelyről kevés más szisztematikus gazdaságtörténeti forrás maradt fenn. A kiadvány tizenhárom, az Indiai-óceán nyugati részén elosztott lelőhelyről származó régészeti adatokat mutat be, köztük Siraf (Irán), Anuradhapura (Srí Lanka) és Manda (Kenya) lelőhelyekről.
A kerámiakészleteket általános összetételi jellemzőik, valamint a helyi, regionális és távolsági csere közötti különbségek szempontjából vizsgáljuk. A kötet annak megvitatásával zárul, hogy ezek az adatok hogyan használhatók fel a hosszú távú gazdasági változások és a közel-keleti államhatalom, valamint a Perzsa-öbölön keresztül működő indiai-óceáni kereskedelmi hálózatok közötti kapcsolat tágabb kérdéseinek vizsgálatára.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)