Olvasói vélemények
Összegzés:A „Kertek: Essays on the Human Condition” című könyvéről Robert Pogue Harrison pozitív és negatív kritikákat egyaránt kapott. Sok olvasó értékeli a mély filozófiai meglátásokat és az írás költői jellegét, amely a kertészkedést a tágabb értelemben vett emberi tapasztalatokkal hozza összefüggésbe. Néhányan azonban kritizálják a könyvet a gyakorlati kertészeti tartalom hiánya és a szerző tényleges kertekkel kapcsolatos kevés közvetlen tapasztalata miatt.
Előnyök:⬤ Mély filozófiai meglátások a kertészkedésről és az emberi tapasztalatokról.
⬤ Költői és magával ragadó írásmód, amely a kertészek és a laikus olvasók számára egyaránt vonzó.
⬤ Elgondolkodtató viták, amelyek irodalmi és filozófiai források széles skálájára támaszkodnak.
⬤ Elmélkedésre ösztönöz az olyan erényekről, mint a türelem és a hála, amelyek a kertészkedéssel kapcsolatosak.
Hátrányok:⬤ Formázási problémák a Kindle-en, amelyek rontják az olvasás élményét.
⬤ Egyes kritikák a gyakorlati kertészeti tartalom hiányát említik, helyette a filozófiai vitákra helyezik a hangsúlyt.
⬤ A szerzőnek a tárgyalt kertekkel kapcsolatos korlátozott személyes tapasztalataival kapcsolatos kritikák, ami az elmélet és a gyakorlat közötti érzékelhető szakadékot eredményezi.
(20 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Gardens: An Essay on the Human Condition
Könyv tartalma:
Az emberek régóta fordulnak a kertekhez - a valóságos és a képzeletbeli kertekhez egyaránt -, hogy menedéket találjanak az őket körülvevő őrület és zűrzavar elől. Ezek a kertek lehetnek olyan messze a mindennapi valóságtól, mint Gilgames istenek kertje, vagy olyan közel, mint a saját kertünk, de a kertek már önmagukban, az emberi gondoskodás és művelés nyomai alapján is helyreállító, tápláló, szükséges menedékként jelennek meg.
Robert Pogue Harrison a Kertek című könyvében átgondolt, széleskörű vizsgálattal ajándékozza meg az olvasókat arról, hogy a kertek milyen sokféleképpen idézik meg az emberi létet. Az ókori filozófusok kertjeitől a mai New York-i hajléktalanok kertjeiig haladva bemutatja, hogy a kertek újra és újra a történelem pusztításai és veszteségei ellen szolgáltak. Az ókoriak - magyarázza Harrison - a kerteket egyszerre tekintették a nyugalomhoz és a megvilágosodáshoz elengedhetetlenül szükséges fáradságos önművelés és önfejlesztés modelljének és helyszínének, és ez a társítás az idők során mindvégig fennmaradt. A Biblia és a Korán.
Platón akadémiája és Epikurosz kerti iskolája.
Zen sziklakert és iszlám szőnyegkertek.
Boccaccio, Rihaku, Capek, Cao Xueqin, Italo Calvino, Ariosto, Michel Tournier és Hannah Arendt - mindannyian szerepet kapnak ebben a műben, amely azt vizsgálja, hogy a kert fogalma és valósága hogyan tájékoztatta az emberiség gondolkodását a halandóságról, a rendről és a hatalomról.
A nyugati gondolkodás visszhangjaitól és érveitől eleven, a Kertek méltó folytatása Harrison korábbi klasszikusainak, az Erdők és A holtak uralma című műveknek az intellektuális utazásainak. Voltaire híres módon arra buzdított minket, hogy műveljük meg kertjeinket.
Robert Pogue Harrison ezzel a lenyűgöző kötettel emlékeztet bennünket e felelősség természetére - és az emberiség számára való maradandó jelentőségére.
"Teljesen megbabonázott a Kertek című új könyv: Robert Pogue Harrison: Egy esszé az emberi állapotról című könyve. A szerző... az egyik legjobb mai kultúrkritikus. Mélyen művelt, mérhetetlenül nagylelkű, szenvedélyes kíváncsisággal és sokrétű retorikai adottságokkal rendelkező ember." - Julia Keller, Chicago Tribune.
"Ez a könyv a kertekről, mint az emberi állapot metaforájáról szól..... Harrison szabadon és briliánsan merít a nyugati irodalom és kritika 5000 éves történelméből, beleértve a filozófiai és kerttörténeti munkákat.... Egyszerre gondos és inspiráló tudós." - Tom Turner, Times Higher Education.
"Amikor diák voltam, cambridge-i szakfelügyelőm a rá jellemző olimposzi hangnemben azt mondta, hogy az egyetlen élő irodalomkritikus, akiért eladná az ingét, az William Empson és G. Wilson Knight. Miután az ezt követő 30 évet az akadémiai irodalom lázas világában töltöttem. Crit.... Nem vagyok benne biztos, hogy bármelyik élő kritikusért eladnám az ingem. De ha mégis lenne egy, akkor az kétségkívül Robert Pogue Harrison lenne, akinek a Forests: The Shadow of Civilization című, 1992-ben megjelent tanulmánya az irodalom, nem pedig a kritika igazi tulajdonsága - szerethető szellemként marad meg az emberben, még jóval azután is, hogy elolvasta.
"Bár szerényebb terjedelmű, ez az új könyv is hasonlóan arra hivatott, hogy klasszikussá váljon. Két főhőse van: az ókori filozófus Epikurosz... és a csodálatosan szellemes cseh író, Karel Capek, akiről apropóul azt írja, hogy míg a legtöbb ember szerint a kertészkedés az élet egy részhalmaza, "a kertészek, beleértve Capeket is, megértik, hogy az élet a kertészkedés részhalmaza."" - Jonathan Bate, The Spectator.
