Keserű béke: Washington, Hanoi és a párizsi megállapodás létrejötte

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik, hogy Pierre Asselin „Keserű béke” című könyve kiegyensúlyozott képet nyújt a vietnami háborúról az észak-vietnami archívumokból származó kiterjedt kutatások felhasználásával. A szerző árnyalt képet ad Nixon és Kissinger tárgyalásairól, azt sugallva, hogy azok hatékonyabbak voltak, mint ahogyan azt gyakran ábrázolják, ugyanakkor kritikával illeti mindkét fél cinikus hatalmi politikáját. Asselin amellett érvel, hogy a háború tragikus elhúzódása inkább ideológiai elkötelezettségből, mintsem valódi békekísérletekből fakadt.

⬤ Kiegyensúlyozott nézőpont, amely észak-vietnami levéltári kutatásokat is tartalmaz.
⬤ Árnyalt értékelést ad Nixonról és Kissingerről, elismerve a tárgyalások során tett erőfeszítéseiket.
⬤ Rávilágít az ideológiai harc összetettségére és a háborúra gyakorolt hatására.
⬤ Betekintést nyújt mind az amerikai, mind az észak-vietnami vezetők motivációiba és tetteibe.
⬤ Elmélkedésre ösztönöz a konfliktust mozgató ideológiákról.

⬤ A könyvet Nixon és Kissinger túlzott szimpátiájaként lehet felfogni.
⬤ Egyes olvasók a részletes történelmi elemzést sűrűnek vagy bonyolultnak találhatják.
⬤ Az ideológiai küzdelmek feltárása a háború okainak túlzott leegyszerűsítéseként hathat.
⬤ A kutatás hossza és mélysége elriaszthatja az alkalmi olvasókat.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A Bitter Peace: Washington, Hanoi, and the Making of the Paris Agreement

Könyv tartalma:

Pierre Asselin bemutatja a diplomácia központi szerepét a vietnami háborúban, és nyomon követi azokat a titkos tárgyalásokat, amelyek az 1973-as párizsi megállapodáshoz vezettek, amely véget vetett Amerika szerepvállalásának, de nem hozott békét Vietnamban. A szerző azt állítja, hogy mivel a két fél kényszer hatása alatt írta alá a megállapodást, az abban ígért béke felbomlásra volt ítélve.

1973 januárjára a folyamatos katonai patthelyzet és a belpolitikai fronton egyre növekvő nehézségek arra a következtetésre kényszerítették Washingtont és Hanojt, hogy egy homályos és nagyrészt megvalósíthatatlan békemegállapodás aláírása a legcélszerűbb módja a legsürgetőbb céljaik elérésének. Washington számára ezek a célok magukban foglalták az amerikai foglyok szabadon bocsátását, a katonai visszavonulást hivatalos kapituláció nélkül, valamint az amerikai hitelesség megőrzését a hidegháborúban.

Hanoi ezzel szemben az amerikai erők kivonásának biztosítására, az északi szocialista forradalom védelmére és a déli országokkal való egyesülés kilátásainak javítására törekedett. Asselin a Vietnamból, az Egyesült Államokból és Kanadából származó, újonnan hozzáférhető levéltári források felhasználásával rekonstruálja a titkos tárgyalásokat, kiemelve Hanoi, a Nemzeti Felszabadítási Front és Saigon kreatív szerepét a végső megállapodás kialakításában.