Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Lateness and Longing: On the Afterlife of Photography
Hogyan alakítja át a női művészek egy generációja a fotográfiát analóg technikákkal.
Az 1990-es évektől kezdődően egy sor jelentős művész elképzelte a fotográfia kiterjesztését, felerősítve annak ötleteit és hatásait, miközben számos korábbi médiumkorlátot feladott. A kortárs művészet e fejlődésével párhuzamosan azonban a fotográfia a teljes digitalizáció felé haladt.
A Lateness and Longing című kötet először mutatja be egy művészgeneráció - Zoe Leonard, Tacita Dean, Sharon Lockhart és Moyra Davey munkásságára összpontosítva -, akik kollektíven átalakították a fotográfia gyakorlatát, disszidens módon használva az analóg technológiákat, és radikalizálva a feminista művészet régebbi modelljeinek jelzőit. Mindezek a művészek ellenálltak a digitálisra való áttérésnek a munkájukban. Ehelyett - egy sor feminista polémia formájában - visszatérnek a fotográfia történetének korábbi, befejezetlen vagy meg nem valósult pillanataihoz, és a fotográfiai médiumok analóg alapjaihoz vonzódnak.
Munkáik azt hirdetik, hogy a fotográfia nem elavult, hanem "késő", az anakronizmus potenciálisan kritikus erői által nyitottá vált. A visszatérés stratégiájával - az elengedés megtagadásával - e művészek munkái a fotográfia utóéletét és túlélését javasolják a kortárs művészetben, egy olyan formai késést, amelyben a fotográfia a kortárssal szembeni ellenálláson keresztül találja meg az utat előre.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)