Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 11 olvasói szavazat alapján történt.
Late Fascism: Race, Capitalism and the Politics of Crisis
Hogyan értjük ma a fasizmus visszatérését?
Mi ez a pillanat, amelyben élünk? A Késői fasizmus a fasizmus elmúlt évszázadban született elméleteihez fordul, tesztelve, hogy képesek-e megvilágítani pillanatunkat, és megkérdőjelezve számos olyan közhelyet, amelybe a vita erről a rendkívül terhelt fogalomról torkollik.
Csábító lehet, hogy a fasizmus bármely kortárs értékelése történelmi analógiákhoz nyúljon. A fasizmus visszatérések és ismétlődések kérdése, de nem az olasz fasizmus vagy a nemzetiszocializmus szelektív olvasata által diktált lépések és ellenőrző listák alapján a legjobb megközelíteni.
Ahelyett, hogy a fasizmust egyedi eseményként kezelné, vagy a fasizmust az európai pártok, rezsimek és ideológiák egy bizonyos konfigurációjával azonosítaná, Toscano a fasizmust folyamatként közelíti meg, amely szorosan kapcsolódik a kapitalizmus uralmi igényeihez.
A késő fasizmus megnevez egy problémát. A fasizmus, mint más politikai jelenség, a társadalmi-gazdasági kontextusnak megfelelően változik. A fasizmus elleni reflexió nélküli harc azzal a veszéllyel jár, hogy szklerotikussá, öncélúvá vagy éppen a reakciót előidéző folyamatok cinkosává válik, a kisebbik rossz kezet nyújt a nagyobbiknak. Ha nem kérdőjelezi meg saját elméleti kereteit, saját megnevezési szokásait, vagy éppen az ezekből fakadó örömöket (az ártatlanság, a heroizmus, az igazságosság), az antifasizmus saját maga csábítója lehet.
A Késő fasizmus lehetővé teszi számunkra, hogy újra felfedezzünk néhány igazán inspiráló antifasiszta gondolkodót, akik viszont az uralom elleni világteremtés nagyrészt névtelen kollektív gyakorlataiban gyökereznek, az elnyomottak hagyományaiban, amelyek továbbra is erőforrást jelentenek azok számára, akik arra törekednek, hogy lebontsák azokat az elnyomásokat, amelyeket a Rend és a Hagyomány pártolói újraéleszteni és újra bevezetni igyekeznek.
