Késői Beethoven: Beethoven: Zene, gondolat, képzelet

Olvasói vélemények

A Maynard Solomon által írt „Late Beethoven” felhasználói kritikái vegyes fogadtatásban részesülnek, kiemelve a Beethoven kései műveivel kapcsolatos értékes meglátásokat, ugyanakkor kritizálják a könyvet a sűrű tudományos stílusa és a zene és a filozófia spekulatív értelmezései miatt.

A könyv átfogóan vizsgálja Beethoven zenei újításainak és a szabadkőművességhez fűződő kapcsolatainak legfontosabb kérdéseit.

Megalapozott elsődleges kutatásokat nyújt Beethoven művészi kontextusáról és forradalmi természetéről.

(8 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Late Beethoven: Music, Thought, Imagination

Könyv tartalma:

Beethoven utolsó éveinek zenéje erőteljes csapások sorozatával újradefiniálta örökségét, és kitágította a kreatív képzelet számára elérhető élményvilágot. Maynard Solomon Kései Beethoven című műve az utolsó szakasz jelenségét vizsgálja, különös tekintettel Beethoven hitrendszerének azon feltűnő metamorfózisára, amely ötödik évtizedének elején kezdődött, és végül a természetről, az antikvitásról, az istenségről és az emberi célról alkotott nézeteinek átfogó átrendeződését jelentette.

A zeneszerző leveleinek, naplóinak és beszélgetőkönyveinek felhasználásával Solomon nyomon követi Beethoven vonzódását a romantikából, a szabadkőművességből, az összehasonlító vallástudományból, a keleti beavatási rituálékból, a mediterrán mitológiából, az esztétikából, valamint a klasszikus és kortárs gondolkodásból származó heterogén eszmék konstellációjához. E gyakran titkos forrásokon keresztül Beethoven a képek és gondolatok hatalmas tárházához jutott hozzá, amely a zene kifejezési és kommunikációs hatókörének kiterjesztésére alkalmas. Ez a "termékeny képek sokasága" - írja Solomon - "gyújtóanyagot szolgáltatott képzeletének lángolásához".

A Kései Beethoven a Beethoven zenéjével kapcsolatos eredeti nézőpontok gazdag szövevénye. Solomon a Hetedik szimfóniát az ókori ritmusok bevetésének tekinti a klasszikus világ előfeltételeinek újraértékelésére irányuló törekvésként; a Kilencediket az affirmatív, monumentális befejezések kilátásairól és korlátairól szóló esszeként; a "Diabelli"-variációkat pedig a kezdetekhez kapcsolódó metaforikus jelentések világába vezető kapuként. Az op. 96-os G hegedűszonátában Solomon az ókori költők által ismert pasztorális élmény teljes skálájának helyreállítását találja. A Grosse Fugéban a töredezettség és az újbóli összerakás kérdéseit találja meg, és azt sugallja, hogy az utolsó szonáták sarkalatos pontjai a lét szakrális állapotait idézik fel.

Ezek az ösztönző nézőpontok megvilágítják azt a belső világot, amelyben Beethoven utolsó tizenöt évében élt, és azt, hogy gondolkodása és zenéje milyen módon kapcsolódhat egymáshoz. A közérthető és ékesszóló prózában, számos zenei példával megírt Kései Beethoven komolyan hozzájárul Beethoven alkotói fejlődésének e csodálatos kvantumugrásának megértéséhez.