Értékelés:
Goldman „I Want to Be Read: Improvised Dance as a Practice of Freedom” című könyve a szabadság fogalmát vizsgálja az improvizatív tánc kontextusában, elemezve annak kapcsolatát a társadalmi és kulturális tényezőkkel. A szabadság, az ellenállás és az egyéniség filozófiai perspektíváit tárgyalja, összekapcsolva azokat az előadás aktusával és a nézők szerepével.
Előnyök:Goldman határozott érvelést mutat be a szabadság természetéről az improvizációban, hangsúlyozva az egyéniséget és az autonómiát. A tekintet és a szubjektivitás közötti kapcsolat éleslátó, és a könyv hatékonyan tárgyalja a komplex filozófiai gondolatokat a tánccal kapcsolatban, feltárva az előadás mélyebb következményeit és az improvizáló önimprovizációját.
Hátrányok:A tárgyalt fogalmak összetettsége kihívást jelenthet néhány olvasó számára. A filozófiai fogalmakkal és elméletekkel kevésbé tisztában lévők számára nehézséget okozhat a bemutatott bonyolult elemzés teljes megértése, ami korlátozhatja a hozzáférhetőséget.
(1 olvasói vélemény alapján)
I Want to Be Ready: Improvised Dance as a Practice of Freedom
"Danielle Goldman hozzájárulása a tánc improvizáció elméletéhez és történetéhez gazdag, gyönyörű és rendkívüli. A koreográfia valós idejű fegyelmének gondos, szigorúan fantáziadús elemzésében Goldman egyszerre kényszerít és engedi, hogy beavatottá váljunk a repülés és a felkészülés rejtelmeibe. Tanulmányozza azokat a hatalmas akarati erőforrásokat, amelyeket az ember felszabadít, amikor átadja magát a felszabadulásnak. Szokás egy ilyen szövegről azt mondani, hogy "régóta várt" vagy "nagyon várt"; Goldman munkája nyomán most már tudunk valamit arról a potenciáról, a kinetikus robbanásról, amit ezek a kifejezések hordoznak. Olvasó, készülj fel, hogy megmozdulj és meghatódj.".
---Fred Moten, Duke Egyetem.
"Ebben a gondos, intelligens és elméletileg szigorú könyvben Danielle Goldman a "szűk terekkel" foglalkozik, amelyeken belül az improvizált tánc felfedezi mind a korlátait, mind pedig azt a képességét, hogy visszanyomja azokat. Mindeközben Goldman azt is lehetővé teszi, hogy a tánc maga is - és mi magunk is - megmozduljunk. A megható befejezés, amely a megtestesült elegancia, a sebezhetőség és a bátorság konkrét pillanatait idézi fel, azt kérdezi az olvasótól: "Van kedved táncolni? ' Akár szó szerint, akár átvitt értelemben, nem tudok elképzelni más választ erre a gyönyörű könyvre.".".
---Barbara Browning, New York University.
"Ez a könyv lesz az egyetlen legfontosabb elmélkedés az improvizáció kérdéséről, amely kérdés magának a táncnak az alapjává vált. Az I Want to Be Ready teljesítménye nem egyszerűen abban rejlik, hogy a táncon belüli releváns szakirodalmat uralja, hanem abban, hogy képes a táncot mély és tartós párbeszédbe vonni más kifejezési formákkal, az improvizációt számtalan helyszínen és a kulturális sokszínűség gazdag vénáján keresztül gondolja végig, és a táncban való improvizációt összekapcsolja az életben való megnyilvánulásaival, hogy átgondolja, mi alkotja a tánc saját politikáját.".
---Randy Martin, Tisch School of Arts at New York University.
Az I Want To Be Ready eredeti archívumkutatásra, az egyes előadások gondos olvasására és a tánctudomány alapos ismeretére támaszkodik, hogy az improvizatív tánc "szabadságának" megértését kínálja. Bár a tudósok gyakran ünneplik az improvizatív előadások szabadságát, általában a formai korlátoktól való szabadságra összpontosítanak. Danielle Goldman többek között Michel Foucault és Houston Baker munkásságára támaszkodva azt állítja, hogy a szabadságnak ez a negatív elképzelése elhallgatja az improvizáció legnagyobb erejét. A legügyesebb improvizációk távolról sem jelentenek menekülést a műfaji, nemi, osztály- és faji szükségszerűségek elől, hanem a korlátok folyamatosan változó tájait járják be. Ez a mű a tánctörténet és -kritika iránt érdeklődők mellett az amerikai és a kultúratudományok interdiszciplináris közönségének is tetszeni fog.
Danielle Goldman a The New School táncművészeti tanszékének adjunktusa és hivatásos táncos New Yorkban, ahol a közelmúltban DD Dorvillier és Beth Gill táncosa volt.
Borítókép: Bill T. Jones, Paul Kaiser és Shelley Eshkar 1999-es Ghostcatching című filmjéből. A kép a Kaiser/Eshkar jóvoltából.