Értékelés:
A Two Canes on the Tundra (Két bot a Tundrán) Mary Tellefson középső osztályosoknak szóló fejezeti könyv, amely egy Apu nevű látássérült fiú kihívásait tárja fel, aki megtanulja használni a mozgássérült botját. Az elbeszélés hangsúlyt fektet a reprezentációra, a kulturális kontextusra, valamint a nehézségekkel való szembenézés és a másság egyetemes tapasztalatára.
Előnyök:A könyv erős karakterábrázolással rendelkezik, különösen a látássérültek és az alaszkai jupik kultúrához tartozó személyek esetében. Tartalmaz jupik szókincset, gazdagítja a kulturális kontextust, és a kihívások leküzdésének átélhető témáit kínálja. A szerző látássérült tanulók tanáraként szerzett tapasztalata hozzájárul Apu tapasztalatainak hiteles bemutatásához. Az elbeszélés empátiára és személyes fejlődésre ösztönöz.
Hátrányok:A recenzióban nincsenek kifejezett ellenérvek; az olvasók azonban úgy találhatják, hogy a könyvnek a látássérült lét tapasztalataira való sajátos összpontosítása nem mindenkivel találhat visszhangra.
(1 olvasói vélemény alapján)
Two Canes on the Tundra
Egy alaszkai jupik faluban a vak 12 éves Apu arra hagyatkozik, hogy idősebb unokatestvére kalauzolja őt a faluban.
Amikor egy különleges tanár érkezik, hogy megtanítsa őt a bot használatára, Aput a többi gyerek csúfolja, és dühös lesz. Apu iskolai küzdelmeiről hallva a nagypapa szertartást rendez, amelyen Apu tágabb családja történeteket mesél az ősökről, akik bátran, a túléléshez szükséges szerszámok segítségével navigáltak az alaszkai vadonban.
Apu ellenállása a bot használatával szemben elhalványul, amikor felismeri, hogy a nagypapa támasztóbotja és a saját mozgóbotja a függetlenséget szolgáló eszközök, hasonlóan az ősök eszközeinek a zord vadonban való túlélésben betöltött szerepéhez.
