'Két lélek jaj': A pszichológiai analízis és a pszichológiai analízis: Jung két személyisége és az analitikus pszichológia kialakulása

Olvasói vélemények

A könyv kritikusan vizsgálja a Jung két személyiségtípusa közötti feszültséget, elmélyedve azok Jung életére és elméletére gyakorolt hatásaiban. A könyv Jung elképzeléseinek erősségeivel és gyengeségeivel egyaránt foglalkozik, kifinomult, mégis közérthető nézőpontot kínálva. A szerző árnyalt elemzése jelentős kérdéseket vet fel a bevett jungi koncepciókkal kapcsolatban, és hangsúlyozza a kapcsolati dinamika fontosságát Jung munkásságának megértésében.

A könyvet világosnak, kifinomultnak és hozzáférhetőnek jellemzik. Kiegyensúlyozott képet nyújt Jung erősségeiről és hiányosságairól, kiemelve a gyakran figyelmen kívül hagyott fontos kapcsolati szempontokat. Az elemzés magával ragadó, kritikai gondolkodásra késztet, és az olvasók képzeletére apellál.

Egyes kritikák szerint a szerző vizsgálódása sötét bizonytalanságokhoz vezet, és kérdéseket hagy Jung eszméinek elméleti alapjaival kapcsolatban. Van olyan érzés, hogy bár az elemzés gazdag, nem biztos, hogy egyértelmű megoldásokat kínál az általa felvetett összetett kérdésekre.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

'Two Souls Alas': Jung's Two Personalities and the Making of Analytical Psychology

Könyv tartalma:

Carl Jung emlékirataiban Emlékek, álmok, reflexiók elmondja, hogy gyermekként azt tapasztalta, hogy két személyiséggel rendelkezett. A 'Két lélek jaj' az első könyv, amely azt sugallja, hogy Jungnak a két személyiség közötti nehéz dinamikáról szerzett tapasztalata nemcsak Jung pszichológiai modelljének kialakulása mögött álló alapelveket informálja, hanem aláhúzza az analitikus pszichológia egészének elméletét és gyakorlatát.

Mark Saban felvetette, hogy amit Jung a belső megosztottság tapasztalatából átvett, az az az elv, hogy a pszichológiai egészség az egyoldalúság elkerülésétől függ - ez a tétel alapozza meg Jung individuációjának korszakalkotó fogalmát. A gyakorlatban ez a folyamat újra és újra megköveteli, hogy bármely egyoldalú álláspont, megközelítés vagy meggyőződés feszültségbe kerüljön egy ellentétes, "ellentétes" állásponttal, hogy egy olyan harmadik álláspont jöjjön létre, amely mindkét korábbi álláspontot meghaladja.

A könyv második részében Saban ezt az elvet veszi elő, és arra használja fel, hogy belső kritikát fogalmazzon meg az analitikus pszichológiáról, ahogyan azt Jung Összegyűjtött művei tartalmazzák. Azt sugallja, hogy bizonyos területeken Jung személyes egyoldalúsága - konkrétan az a kitartó tendencia, hogy a pszichológiai munka belső dimenzióját helyezte előtérbe, a külső dimenziót pedig lekicsinyelte vagy figyelmen kívül hagyta - aláásta Jung képességét arra, hogy teljes mértékben végigkövesse a két személyiség "logikáját". Saban azt állítja, hogy ennek következtében az analitikus pszichológia nem találta meg azt az álláspontot, amelyből kreatívan tudott volna foglalkozni politikai, társadalmi és történelmi kérdésekkel.

Ez a könyv új irányt nyit a poszt-jungi pszichológia számára, és rámutat néhány olyan módra, amelyekkel a két személyiség logikájának követésével elkezdődhet a jungi pszichológiát régóta beárnyékoló egyoldalúság korrigálása.