Two or More Islands
Diana Bridge témái többféle kulturális szemüvegen keresztül tükröződnek. A nyugati és új-zélandi irodalommal való foglalkozáshoz hozzá kell adni a nagy ázsiai kultúrákban, Kínában és Indiában való elmélyülését.
Költészete a valóságok bonyolult összefonódása, és figyelemre méltó mélységgel és gazdag látásmóddal rendelkezik. Ezek kiegyensúlyozott, elegánsan megmunkált versek, tele élénk intelligenciával és verbális ügyességgel. Baxter óta a legtöbb új-zélandi költő visszariadt a mítoszok költészetben való felhasználásától.
Ebben a gyűjteményben Bridge ezt az érát bányássza ki, mert mélyen tradicionális és személyes visszhangja van.
Ugyanolyan szilárdan tudja, mint Jung, hogy "a mítoszok képeket adnak nekünk az érzelmeinkhez". Itt a mítoszokat nyíltan szemlélő versek rövid, friss megközelítések, amelyek középpontjában a nyugati klasszikus legendák hősnői állnak.
Olyan iróniával kezdenek, amely szükséges ahhoz, hogy megbirkózzanak a néha megrázó történetekkel, majd az időn átívelve radikális rövidséggel rátérnek Shakespeare-re és az angol történelemre. A múlt refrénje a család fogalmára szűkül: Senki sem az Atreusz-házból való ma közülünk - Csak ismerd meg a Családot, mondom. A kötetet az "Ahogy egy kő leesik" című, Délkelet-Ázsiában játszódó 22 vers zárja.
A sorozat a múlt századi kambodzsai tragédiát veszi át a fej nélküli szobrokon keresztül - oldalvást a francia gyarmatosításra vetítve. Szembesít az egész hindu hagyomány legnehezebb döntésével, Ardzsuna döntésével a Bhagavad-gítában. Bridge így találja meg az utat a világban - a fák, az emberek, a zaj és a véletlenszerűség világában - azzal a bizonyossággal, hogy a mítosz az ő történetét éppúgy elmeséli, mint a sajátját.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)