Keyboard Intercourse

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Könyv tartalma:

Charles Plymell 1935-ben született egy átalakított tyúkólban a kansasi Holcombban, ugyanabban az évben, mint Jerry Lee Lewis és Elvis Presley, de egyikük sem porviharban született, és egyiküknek sem volt olyan anyja, aki nyulakat lőtt és kaktuszt szedett élelem gyanánt. Egyedi körülmények közül származik. Plymell családi eredetét a virginiai Jamestown kolónia telepeseihez és az otthonukból az oklahomai területre kényszerített őslakos cseroki törzsekhez köti. Első versét 4 évesen mondta el, egy Kaliforniába tartó teherautó hátsó ülésén. 15 évesen Plymell elhagyta a texasi San Antonióban lévő középiskolát egy új, 1951-es Chevrolet-ben, amelyet az apja vásárolt neki, és visszavitte a kansasi Wichitába. Ahogyan visszaemlékszik: „Azon az őszön, a második évemre készültem, de aztán felébredtem. Új autóm volt, a benzin 15 cent volt gallononként. Hazudhattam a koromat, bárhol munkát kaphattam, és bármit elkezdhettem csinálni, amit csak akartam. A középiskolát a visszapillantó tükörbe tettem. Nem volt ott semmi, csak egy csomó kocka, akik fociztak. ”

Plymell a háború utáni „infrastrukturális” projekteken dolgozott szerte az amerikai nyugaton, utakat, csővezetékeket és gátakat építve. Emellett belecsöppent a wichitai jazz/R&B klubéletbe, amely a benzedrin által felpezsdített, új divat és új hangzásvilág jellemezte. Egy börtönben töltött éjszaka Bob Branaman művészbaráttal arra késztette Plymellt, hogy a Wichita Egyetemen vegyen órákat, ami összekötötte őt egy új társasággal, akik később a San Franciscó-i művészeti és költői szcéna részévé váltak. Amikor 1962-ben San Franciscóba költözött, Plymell bérbe vett egy hét hálószobás lakást a Gough Streeten, ahol korábban egy sor wichitai író lakott, és ahol Allen Ginsberg az Üvöltést írta. Egy házibuli, némi metamfetamin, némi LSD, és Plymell hamarosan azon kapta magát, hogy Ginsberget és Neal Cassady-t új lakótársaiként üdvözölheti a világában, miközben Lawrence Ferlinghetti felügyelete alatt nekiláttak Cassady „The First Third” című memoárjának megírásához.

Plymell nyomdai ismereteinek köszönhetően San Franciscóban tartózkodása alatt egy sor underground magazint hozott létre, köztük a Zap Comicsot R. Crumb és a Now címűt Philip Whalennel, valamint Glenn Todddal.

Ezzel egy időben Plymell íróként is ismertté vált: 1967-ben David Haselwood Auerhahn Press kiadta „Apocalypse Rose” című versét. Miközben 1969-ben a dokkokban dolgozott, Plymellt Eliott Coleman két tanítványa toborozta, hogy részt vegyen Coleman híres írói szemináriumain a Johns Hopkins Egyetemen. Baltimore-ba érkezése után Plymell elkezdett dolgozni a Last of the Mocassins című művén, amely a mesterdiplomája volt. A diploma Plymellt tanári pályára vezette, ahol különböző keleti parti főiskolákon és börtönökben nyújtott irodalmi és írói útmutatást, miközben John Giornóval együttműködve elkészítette a ma már ritka és keresett The Trashing of America című verseskötetet.

A Cooperstowntól északkeletre fekvő, New York állambeli Cherry Valleybe tett kirándulása során Plymell az 1970-es évek elején ott vásárolt ingatlant. Miután letelepedett azokban az üzletépületekben, ahol Samuel Morse először alkotta meg a kódját, folytatta az underground magazinok nyomtatását és kiadását, amelyekben barátai és látogatói, köztük Roxie Powell, Charles Henri Ford, Joshua Norton, Carl Solomon, William Burroughs, James Grauerholz, Gerard Malanga és Mary Beach munkáit mutatta be. Ma, 88 évesen Plymell még mindig Cherry Valley-ben él feleségével, Pammel és egy vadmacskákból álló állatsereggel. Naponta tartja a kapcsolatot a világ minden táján élő emberekkel, és e-mailben bátorítja a független gondolkodást.