Who Can Take the Lord's Supper?
A keresztség és az úrvacsora valószínűleg alapvetőbb az egyház számára, mint gondolnád.
Amikor Jézus a kereszthalálával megnyitotta az új szövetséget, a keresztséget a belépés új szövetségi jeleként, az úrvacsorát pedig a részvétel új szövetségi jeleként határozta meg. Ezek a jelek azonosítják a hívőket Krisztussal és az ő népével.
A helyi gyülekezet létének, tagságának és fegyelmének szerves részét képezik. Arra a kérdésre, hogy Ki veheti az úrvacsorát? ez a könyv a széles baptista hagyomány négy fő álláspontját veszi sorra. Míg a különböző nézetek képviselői a körülmetélkedés szükségességére hivatkoztak a húsvéti részvéthez, mint álláspontjuk bizonyítékára, egyikük sem dolgozta ki megfelelően a körülmetélés és a keresztség, illetve a húsvét és az úrvacsora közötti szövetségi kapcsolatokat.
A református pedobaptista szövetségi teológiával szemben, valamint a baptista szövetségi teológiától és a diszpenzációs teológiáktól megkülönböztetve ez a könyv e szövetségi jelek kapcsolatát progresszív-szövetségi szemszögből fejti ki. Példa nélküli összehasonlítást mutat be a szövetségi jelek közötti folytonosságokról és megszakításokról a Szentírás története során, hogy bemutassa azt a bibliai-teológiai elvet, hogy a belépés jelének meg kell előznie a részvétel jelét.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)