Eredeti címe:
Manifesto for Living in the Anthropocene
Könyv tartalma:
A Földön az éghajlati stabilitás 10 000 éves története, amely lehetővé tette a mezőgazdaság és a háziasítás kialakulását, a városok növekedését, számos technológiai forradalmat és a modernitás kialakulását, mára véget ért. Elfogadjuk, hogy ennek a korszaknak a legújabb szakaszában a modernitás felbomlasztja azt a stabilitást, amely lehetővé tette a megjelenését. De mélységesen aggódunk amiatt, hogy az erre a kihívásra adott jelenlegi válaszok a piacvezérelt megoldásokra összpontosítanak, és így potenciálisan tovább veszélyeztetik közös közös közös javainkat. Ma a nyilvános vita polarizált. Egyfelől szembesülünk az éghajlatváltozással kapcsolatos "tények" ismeretének lebilincselő hatásával. Másrészt a tudatlanságra való erős hajlandóságot látjuk, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatos szkeptikusok és az iparági érdekeltek közötti ártalmas együttműködés hatásait. Számunkra egyértelmű, hogy a jelenlegi válság a gondolkodás és a tudás előállításának új módjait követeli meg. Kollektív hajlamunk az volt, hogy kísérleti és feltáró üzemmódban folytassuk, amelyben nem vagyunk hajlandóak kizárni a lehetőségeket, vagy túl gyorsan "megoldásokat" keresni.
Ennek szellemében úgy érezzük, hogy el kell ismernünk az antropogén éghajlatváltozás tragédiáját. Fontos, hogy a kihalás és a veszteség miatti gyász érzelmi gazdagságát megragadjuk anélkül, hogy a "hibáztatáson" megrekednénk. Kutatásainknak lehetővé kell tenniük a gyász és a gyász kifejezését a már elvesztett és naponta elvesző dolgok miatt. Fontos azonban, hogy a megismeréssel szemben inkább helyreállító, mint pusztán kritikai álláspontot képviseljünk. Lehetséges lenne-e üdvözölni a "megismerés" fájdalmát, ha ez a nem emberi másokkal való munka más módozataihoz vezetne, felismerve a vágyak összefolyását az emberi és nem emberi határon és a világot éltető életritmusokon keresztül?
Úgy gondoljuk, hogy a "probléma" szinguláris és globális reprezentációi ellen dolgozhatunk, amelyekkel szemben minden kis, többszörös, helyhez kötött cselekvés reménytelenné válik. Dönthetünk úgy, hogy dominancia helyett a különbséget olvassuk; a túlzott elkülönülés helyett az összekapcsolódásra gondolunk; a sokféleséget keressük - a többszörös klímaváltozást, a Földdel való együttélés többféle módját. Találhatunk utat előre abban, amit már itt és most teszünk; odafigyelhetünk minden elemzés performatív hatásaira; reményteli és nyitott módon mesélhetünk történeteket - lehetővé téve annak lehetőségét, hogy az élet inkább szunnyad, mint halott. Használhatjuk kritikai képességeinket arra, hogy visszaszerezzük az ellenkultúra gazdag hagyományait, és elméletileg megragadjuk őket a mainstream/alternatív kettősségen kívül. Mindezek a gondolkodási és kutatási módok új stratégiákat szülnek a továbblépéshez.
TARTALOMJEGYZÉK.
I. rész: Másokkal együtt gondolkodni // Az ökológiai humán tudományok (Deborah Bird Rose) -- A gazdaság mint ökológiai megélhetés (J. K. Gibson-Graham és Ethan Miller) -- Életek összekapcsolódásban (Jessica K. Weir) -- A konvivalencia mint a gondoskodás etikája a városban (Ruth Fincher és Kurt Iveson) -- A kötődés kockázata az antropocénben (Lesley Instone) -- Strategia: (Freya Mathews) -- Contact Improvisation: Tánc a Föld testével (Kate Rigby)
II. Megosztott történetek // Keselyűtörténetek: Narrative and Conservation (Thom van Dooren) -- Learning to be Affected by Earth Others (Gerda Roelvink) -- The Waterhole Project: Az ellenálló képesség keresése (George Main) -- Food Connect(s) (Jenny Cameron és Robert Pekin) -- Graffiti is Life (Kurt Iveson) -- Repülő rókák Sydneyben (Deborah Bird Rose) -- A Föld mint etika (Freya Mathews).
III. rész. Másképp kutatni // A kísérletezésről (Jenny Cameron) -- Olvasás a másságért (J. K. Gibson-Graham) -- Hallgatás: (Kumi Kato) -- Mély feltérképezés - Kapcsolatok a vidékhez (Margaret Somerville) -- Az emberi állapot az antropocénben (Anna Yeatman) -- Párbeszéd (Deborah Bird Rose) -- A séta mint tiszteletteljes útkeresés egy bizonytalan korban (Lesley Instone).
