„Ebben a minden korosztálynak szóló esti mesében egy nagypapa és ötéves unokája összehozza a két generációt, hogy elragadóan beszélgessenek kedvenc gyermekkori tevékenységeikről.
Amikor a nagypapa elmondja unokájának, hogy „réges-régen én is olyan kisfiú voltam, mint te”, a gyerek kíváncsi lesz. Olyan elfoglaltságokban vesznek részt, mint a kutyával való játék, a rajzolás és az építőkockák, miközben megbeszélik nagypapa szeretett gyermekkori időtöltéseit.
A fiúnak sok kérdése van. Például arról érdeklődik, hogy a fiatal nagypapa szeretett-e hintázni, hegyet szánkózni, hegyet mászni és strandolni. Nagyapa minden alkalommal azt válaszolja: „Ó, igen! „ - és elmondja, hogy az a bizonyos tevékenység „az egyik kedvencem volt”.
Miután a nagypapa felidézi, hogy gyerekkorában mennyire szeretett fagylaltot enni, a nagypapa és az unoka fagylaltkelyhet falatoznak. Aztán a fiú megkérdezi: „Mi a kedvenc dolgod most nagypapa? „ A férfi válaszol: „Még mindig nagyon szeretem a fagylaltot... de a legkedvesebb dolog az, hogy a nagypapád vagyok”. A nagyapa és az unoka megölelik egymást.
Hamilton meséje kedves és egyszerű. Az idősebb hozzátartozók és a kíváncsi kisgyerekek biztosan azonosulni fognak a szereplők nosztalgikus beszélgetésével. A párbeszédek beszédbuborékokon keresztül jelennek meg, ami kiemeli a történet társalgási hangvételét. A hitelesítés nélküli, számítógépes illusztrációk valósághűek. A kisfiú nagypapát gyerekként ábrázoló vizualizációi a férfi ősz szakállú arcát egy gyerek testén ábrázolják, ami humoros fordulatot ad, és élénk betekintést nyújt a gyerek képzeletébe.
Bájos és szentimentális, generációk közötti mese, amely a nagyszülők és az unokák számára is vonzó lesz.”
-- KIRKUS REVIEWS
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)