Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
In Kierkegaard's Garden with the Poppy Blooms: Why Derrida Doesn't Read Kierkegaard When He Reads Kierkegaard
Chris Boesel egy kierkegaard-i stílusú irodalmi konteóba invitálja az olvasót, két álnéven két hangot teremt - egy filozófiai és dekonstruktív, egy teológiai és vallomásos -, hogy megrendezze Kierkegaard Félelem és reszketés című művének két kommentárjának találkozását.
A két kommentár közötti versengés egyfelől azt mutatja meg, hogy a dekonstrukció és Kierkegaard találkozása mennyire nem ott történt meg, ahol mindenki azt hiszi, hogy igen: Derrida A halál ajándéka című művében a Félelem és reszketés olvasatában. Mélyebb szinten Boesel amellett érvel, hogy Derrida félreértelmezése a Félelem és reszketésről egyszerre forrása és tünete egy szélesebb körű problémának: a vallásfilozófiában és a posztmodern teológiában a keresztény teológiával való dekonstruktív foglalkozás apofatikus vakfoltja.
Ez a vakfolt eltörli annak a teológiai és etikai lehetőségeit, amit Boesel a kierkegaardi vallásos hitnek nevez, olyan lehetőségeket, amelyek a "dekonstruktív dekonstruálhatóságban" gyökereznek, amely saját dekonstruktív jellegű hatásokat hoz létre. Ennek a vakfoltnak a korrekciójaként a dekonstrukció és Kierkegaard itt színre vitt találkozása megmutatja, hogy ezek a hatások éppen azt teszik, amit a "vallásos hit" önjelölt apophatikus gyógymódjai meghirdetnek, megszakítják az Isten és a felebarát feletti emberi uralmat, miközben konkrét elkötelezettségre szólítanak fel az özvegy, az árva és az idegen iránti igazságosság iránt.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)