Kilenc év az indiánok között

Olvasói vélemények

Herman Lehmann „Kilenc év az indiánok között” című könyve részletes és lebilincselő beszámolót nyújt az indián törzsek, különösen az apacsok és a komancsok életéről. Az olvasók egyszerre találják szórakoztatónak és informatívnak, és egy kulturálisan gazdag, ugyanakkor brutális történelmi perspektívát világít meg. Lehmann leírja a fogságba esés és a törzsekbe való beolvadás során szerzett tapasztalatait, bemutatva szokásaikat, társadalmi struktúráikat és a korabeli élet kemény valóságát. Míg sokan dicsérték az írást és a lebilincselő történetmesélést, egyes leírások szemléletes jellege és az intenzív téma vegyes reakciókat váltott ki.

⬤ Részletes, első kézből származó elbeszélés
⬤ magával ragadó történetmesélés
⬤ mélyreható kulturális feltárás
⬤ jól megírt és könnyen olvasható
⬤ nagy nyomtatott méret
⬤ informatív az indiánok életéről és küzdelmeiről
⬤ történelmi perspektívát nyújt.

⬤ Az erőszak és a brutalitás grafikus leírásai zavaróak lehetnek
⬤ néhány olvasó fárasztónak találta az elbeszélés ismétlődő jellegét
⬤ nem alkalmas az intenzív és brutális témákra érzékenyek számára.

(122 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Nine Years Among the Indians

Könyv tartalma:

Herman Lehmann lehet a leghíresebb személy, akit az indiánok fogságba ejtettek Texasban. 1870 májusában, tizenkét éves kora körül rabolták el családja otthonából a Loyal-völgyből, és csak felnőtt férfiként tért haza, és akkor is csak kényszerből - vágyott vissza komancs családjához.

Elrablása után Lehmann a korai éveit az apacsok között töltötte, ahol fogvatartójától és nevelőjétől, Carnoviste-től tanulta a szokásaikat. Egy apacsokon belüli konfliktusban megölt egy nagyhatalmú orvosságos embert, majd a vadonba menekült, és egyedül kóborolt, amíg úgy nem döntött, hogy a komancsokhoz fordul menedékért. Ők befogadták a bandájukba, és ő hűséget fogadott nekik, csatlakozva a híres Quanah Parker törzsfőnök nagy családjához.

Az indiánoknál töltött évei alatt Lehmann számos portyán és csatában vett részt telepesekkel, más indiánokkal, az amerikai hadsereggel és a Texas Rangersszel. Lehmann részletesen beszámol ezekről az időkről - néha erőszakos, véres részletességgel, és mindig a lelkiismeret-furdalás legkisebb jele nélkül.

Azt az életet élte, amelyet az indiánok mindig is éltek, és ahogyan azt a fehér idegenek érkezése bonyolította, akik elűzték az indiánokat a földjeikről. Miután az amerikai kormány visszaadta Lehmannt az anyjának, eltartott egy ideig, amíg Lehmann újra alkalmazkodott a civilizáció szokásaihoz, de végül visszanyerte gyökereit, és tiszteletreméltó polgárrá vált. Az öccse, Willie, akit Hermannel együtt raboltak el, de kevesebb mint tíz nap alatt megszökött, ott volt, hogy üdvözölje őt, és segítsen neki alkalmazkodni az új körülményekhez.

Idővel Lehmann helyi hírességgé vált, aki a turistáknak mutatta be indián tudását, és színes bennszülött ruhákba öltözött. 1932-ben halt meg, és Loyal Valleyben van eltemetve.