Kilenc nap májusban: A 4. gyaloghadosztály harcai a kambodzsai határon, 1967

Olvasói vélemények

Warren Wilkins Kilenc nap májusban című könyve részletes és lebilincselő beszámolót nyújt a 4. gyaloghadosztály 1967. májusi harcairól a dél-vietnami-kambodzsai határ mentén. A stratégiai katonai tervezést ötvözi az érintett katonák személyes történeteivel, kiemelve bátorságukat és áldozatvállalásukat a heves harcok közepette. A könyvet dicsérik érthetőségéért, érzelmi hatásáért és alapos kutatásáért, amely egyszerre kínálja az olvasóknak a katona szemszögéből történő szemlélést és a vietnami háború szélesebb történelmi kontextusát.

⬤ Jól megírt és lebilincselő elbeszélés
⬤ hatékonyan ötvözi a stratégiai és a személyes nézőpontot
⬤ erős érzelmi reakciókat vált ki
⬤ történelmi pontosság
⬤ részletes beszámolót nyújt a katonák élményeiről
⬤ jól kutatott, a katonai taktikákba is betekintést enged
⬤ értékes háttérinformációkat tartalmaz a résztvevőkről
⬤ a hadtörténelem szerelmeseinek ajánlott.

⬤ A kis betűméret miatt egyesek számára nehezen olvasható
⬤ hiányoznak az átfogó veszteségadatok az NVA oldaláról
⬤ a katonai terminológiát nem ismerők számára nem biztos, hogy könnyű olvasmány
⬤ egyes olvasók több személyes történetre vagy a katonák jellemfejlődésére vágytak.

(74 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Nine Days in May: The Battles of the 4th Infantry Division on the Cambodian Border, 1967

Könyv tartalma:

1967. május 18-án, a kambodzsai határ közelében a dzsungelben haladva egy amerikai gyalogos század megfigyelte, amint az észak-vietnami hadsereg három reguláris katonája AK-47-es fegyverrel a vállukon egy jól kitaposott ösvényen sétál a zord középső felföldön. A „Lai day, lai day” („Gyere ide, gyere ide”) kiáltásoktól megriadva a három férfi ledobta a csomagját és elmenekült. A századparancsnok, egy fiatal hadnagy, egy szakaszt küldött az ösvényre, hogy nyomozzon. Az a néhány ember hamarosan túlerőben találta magát, körülvették őket, és az életükért küzdöttek. Az első kétségbeesett pillanataik egy több mint egy hétig tartó véres csatasorozat kezdetét jelentették, amelyet a túlélők később „a májusi kilencnapos határcsatáknak” neveztek.

A Kilenc nap májusban az első teljes beszámoló ezekről az elkeseredett csatákról. A Francis Marion hadművelet részeként a Ia Tchar-völgyben és a Pleikutól nyugatra fekvő távoli dzsungelben zajlottak. A három amerikai zászlóalj és az észak-vietnami hadsereg két ezrede között vívott hosszan tartó, halálos összecsapás volt az egyik legnagyobb és legvadabb összecsapás, amelyet a legendás 4. gyalogoshadosztály elemei Vietnamban láttak. A résztvevőkkel készített interjúkra támaszkodva Warren K. Wilkins megragadó részletességgel mutatja be az elkeseredett harcokat.

Ez a történet a rendkívüli bátorságról és áldozatkészségről szól, amely egy szélesebb körű, megoldhatatlan stratégiai patthelyzet összefüggésében vívott és megnyert csaták során mutatkozott meg. Amikor a fegyverek végül elhallgattak, egy hírhedt amerikai dandár megkapta az Elnöki Egységkitüntetést, és a 4. gyalogoshadosztály katonáinak Vietnamban kiosztott tizenkét Becsületrendből hármat kiérdemelt.