Kilo 3: Egy tengerészgyalogos lövész túrájának igaz története a vietnami intenzív harcoktól a washingtoni felszínes pompaig

Olvasói vélemények

Richard W. Foster Jr. „Kilo 3” című könyve egy jól megírt, lebilincselő memoár, amely a szerzőnek a vietnami háborúban tengerészgyalogosként szerzett tapasztalatait mutatja be. A könyv a hadviselés őszinte és nyers ábrázolásáról ismert, személyes anekdotákkal, amelyek mind a veteránok, mind a civilek körében visszhangot keltenek. Az elbeszélés megragadja a tengerészgyalogosok mindennapjait, a harcok brutalitását és a tengerészgyalogság különleges szertartásos szakaszának életébe való átmenetet. Az olvasók lenyűgözőnek és gyakran érzelmesnek találják, és értékelik mind a történelmi kontextust, mind a személyes meglátásokat.

⬤ Jól megírt és lebilincselő elbeszélés
⬤ lebilincselő és őszinte beszámoló a katonai szolgálatról
⬤ szemléletes leírást ad a vietnami háborúban szerzett tapasztalatokról
⬤ érzelmi szinten mélyen kötődik az olvasókhoz
⬤ egyedülálló nézőpontot nyújt a harcból a szertartásos feladatokba való átmenetről
⬤ gyors tempójú és nehezen letehető
⬤ kötelező olvasmányként ajánlott mind a veteránok, mind a hadtörténelem iránt érdeklődők számára.

Néhány olvasó megjegyezte, hogy a háború szemléletes részletei nyugtalanítóak lehetnek a gyengébb idegzetűek számára; néhányan megemlítették a téma intenzitását, amely erős érzelmi reakciókat válthat ki.

(20 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Kilo 3: The True Story of a Marine Rifleman's Tour from the Intense Fighting in Vietnam to the Superficial Pageantry of Washin

Könyv tartalma:

Ez az igaz történet egy 17 éves srácról szól, aki az első évben otthagyta a középiskolát, hogy belépjen a tengerészgyalogsághoz. A 6. flottával a Földközi-tengeren tett rövid hajóút után egy lövészszázadhoz került Vietnamba, a háború legsúlyosabb harcai idején, 1967-ben és 1968-ban. Azért ment Vietnamba, hogy megmentse a világot a kommunizmustól, de a terepen tapasztalt haladás hiánya miatt kiábrándult, és a szárazföldi harcok intenzitásától mentálisan kimerült. A látottaktól és tettektől sokkos állapotban tért vissza, és a világ legtekintélyesebb tengerészgyalogos szertartásos különítményéhez osztották be: a különleges szertartásos szakaszhoz, amely a hadtest legrégebbi állomáshelyén, a washingtoni 8th és I Streets sarkán lévő tengerészgyalogos laktanyában található. Ennek az egységnek a tagjaként két elnök alatt is szolgált a Fehér Házban, valamint ünnepélyes feladatokon Washington egész területén. Megdöbbentő volt a kontraszt a vietnami dzsungelhez képest. Miközben állandó rémálmokkal küzdött a harcról, elnökök, politikusok, hírességek és államfők előtt állt, miközben mindvégig megőrizte a pozíciójához szükséges méltóságot és tartást. Ez a könyv őszinte, szemléletes, mégis tanulságos, és pozitívan zárul. Akit érdekel a tengerészgyalogság és a személyes, szárazföldi harcok borzalmainak megértése, szemben a washingtoni politika fényes fényeivel és homlokzatával, az nem fog csalódni ebben a könyvben.

Rick "A barakkokról" szóló fejezeteit olvasva (8. és én), sok kedves - és nem annyira kedves - emléket ébresztett újra az együtt töltött időnkről. Frissen fogott alhadnagy voltam, akit azzal a szinte lehetetlen feladattal bíztak meg, hogy harcoló tengerészgyalogosokból szertartásos perfekcionistákat faragjon. Az, hogy egy tengerészgyalogos elhagyja Vietnam sárját és vérét, és jelentkezzen a hadtest leghíresebb és legrégebbi állomáshelyén, olyasmi volt, amit nem minden tengerészgyalogos tudott kezelni fizikailag vagy érzelmileg. Rick reakciója a traumára és arra, ahogyan sikerrel járt, az America Bádogember című dalára emlékeztet: "De Óz soha nem adott semmit a Bádogembernek, ami ne lett volna, ne lett volna már meg neki". Szerintem Ricknek sem adott senki semmit, ami ne lett volna már meg neki. Túlélte ezt az átmenetet kevés segítséggel, mert ő egy ilyen tengerészgyalogos. A tengerészgyalogság hivatalos színeiért és az ország fővárosában történő összes bemutatóért felelős kilencfős részleg egyik tagjává válni olyasmi, amit csak kevés tengerészgyalogos birtokolhat. Azok számára, akik elég szerencsések ahhoz, hogy láthattak egy péntek esti felvonulást, Rick szemléletes leírása életre kelti ezt az "MGM produkciót". Egyetlen tengerészgyalogos sem hagyja érintetlenül a "Barakkot" mindennek a jelentőségétől - ifjabb Richard W. Foster az élő bizonyíték erre.

-Jim Bathurst ezredes, US Marine Corps (nyugállományú)