Értékelés:
Alicia Kay Lanier „My Unspeakable Loss, a Birthmother's Memoir's about Adoption Secrecy” című könyve egy mélyen érzelmes és őszinte memoár, amely a szerző szülőanyaként szerzett tapasztalatait mutatja be. A könyv a veszteség, a társadalmi nyomás és a gyermekeivel való újraegyesítésre való törekvés témáit járja körül. Az elbeszélést hitelessége, gazdag képi világa és szívből jövő történetmesélése miatt dicsérik.
Előnyök:⬤ Jól megírt és magával ragadó történetmesélés
⬤ erős érzelmeket ébreszt
⬤ mélyrehatóan mutatja be a szülőanyák előtt álló kihívásokat
⬤ nyers és hiteles nézőpontot nyújt az örökbefogadási titkolózásról
⬤ hatásosan mutatja be a szerző veszteséggel és újraegyesítéssel teli útját
⬤ tanulságos betekintést nyújt az örökbefogadási triászban résztvevők számára
⬤ gazdag leírásokat tartalmaz az életéről és a helyszínekről.
Intenzív érzelmi reakciókat válthat ki, ami egyes olvasók számára nehéz lehet; a tartalom nehéz lehet azok számára, akik nem ismerik az örökbefogadás és a veszteség küzdelmeit.
(14 olvasói vélemény alapján)
My Unspeakable Loss: A Birthmother's Memoir About Adoption Secrecy
1965-ben Alicia Kay Lanier befejezi egyetemi újságírói tanulmányait Texasban, és egy másik államban napilap riportereként izgalmas karrierbe kezd. Keresztény családban nevelkedett, és még mindig szűz.
Alicia hamar megtalálja új munkáját és barátait, akiket épp olyan izgalmasnak talál, mint amilyenre számított. Néhány hónappal később azonban Alicia felfedezi, hogy terhes. Az a tény, hogy nőtlen, valamint egyik szülője nemrég bekövetkezett halála arra készteti, hogy odaadja csecsemőjét idegeneknek, akik örökbe akarják fogadni.
Alicia több mint két évtizeden át titokban tartja ezt a babát a családja és a barátai előtt. Alicia később megnősül, és a párnak további gyermekei is születnek. A nyolcvanas évek közepén családi válságok sorozata fenyegeti a család derűs képét és a házasságot; a szerző így vall: "A család és a közeli barátok számára az életem 48 évesen elég jól nézett ki: Hosszú házasság, csinos lányaim, szakmai karrier, szép otthon.
Amit nem láthattak, hogy a házasságom ingatag lábakon állt, a lányaim bajban voltak, én pedig több mint két évtizeden át egy szomorú titkot őriztem"." Alicia saga a többszörös családi dilemmák rendezését és a titkolózás befejezését vizsgálja. Szembesülve a zárt örökbefogadási rendszerrel, amely minden érintett fél elől elrejti az információkat, Alicia és lányai kitartóan keresik az elveszett családot. Ami ezután történik, meglepő fordulatokkal jár, és új kihívások elé állítja Aliciát és gyermekeit az újraegyesítés és a kapcsolat megújítása terén.
A több évtizedet felölelő memoár Alicia élénk emlékeiből, valamint kiterjedt személyes naplójából és a családjának írt leveleiből merít. Egy kortárs regény stílusában íródott, visszatekintésekkel Aliciának az 1950-es évekbeli tinédzserként töltött éveire, amikor a másik nemmel és az intimitással való megismerkedést tanulta; az életére, mint napilapriporter Oklahomában és Texasban; a "hajadon anyák otthonában" töltött hónapokról szóló elmélkedésekre; elmélkedésre a szégyenről és a gyászról, amelyet a születési anyák a zárt örökbefogadás korszakában éreztek; és Aliciának az íróvá válására, az örökbefogadottak jogainak és más kérdéseknek a szószólójává.