The Evolution of China's Anti-Poverty Strategies: Cases of 20 Chinese Changing Lives
Ez a szabadon hozzáférhető könyv a szerző által Kína fejlődő szegénységellenes stratégiáinak 3 évtizedes tanulmányozásának eredményeit mutatja be. Azt állítja, hogy a nemzetek által évente gazdasági segélyekre fordított milliárdok nagy részét nem hatékonyan használják fel, vagy a szegénység tüneteinek kezelésére, de nem a gyökeres okokra. Kína azonban hatékony, fenntartható alternatívát dolgozott ki azáltal, hogy az önellátás eszközeivel nemcsak a gazdasági, hanem a lelki szegénység enyhítésére is képes. Ennek eredményeképpen Kína szegénység elleni történelmi jelentőségű háborújának sikere nemcsak a felülről lefelé irányuló látnoki vezetésnek, hanem a szegénység felszámolása érdekében rendíthetetlenül összefogott, felhatalmazott lakosság alulról felfelé irányuló kezdeményezéseinek is köszönhető.
A szerző 1993 és 2019 között több mint 200 000 kilométert tett meg Kínában, és több száz, az élet minden területéről származó emberrel készített interjút, miközben feltárta Kína szegénységellenes stratégiáinak fejlődését az egyszerű segélyezés és újraelosztás helyett, amely gyakran függőséget és lelki szegénységet eredményezett. Idővel a filozófia az önállóság előmozdításán keresztül az önállóság erősítésére váltott - vagy ahogy a kínaiak fogalmaztak: "vértermelés a vérátömlesztés helyett". A felhatalmazás elsődleges módszere a modern infrastruktúra biztosítása volt, "előbb az utak, aztán a gazdagság", hogy a távoli Belső-Mongóliában vagy Tibet himalájai magaslatain élő vidéki lakosok ugyanolyan hozzáféréssel rendelkezzenek a piacokhoz, a munkahelyekhez és az e-kereskedelmi internethez, mint városi társaik. Azok az emberek, akik megragadták a lehetőségeket és előbb felvirágoztak, majd újonnan szerzett gazdagságukat és tapasztalataikat mások megsegítésére használták.
A könyv történetei között szerepel egy tibeti vállalkozó, akinek családja elszegényedett, annak ellenére, hogy 300 évig szolgálta a Pancsen Lámát, vagy az a 4 éves iskolai végzettségű tanyasi lány, akinek ma már több nemzetközi iskolája, biotechnológiai vállalata és szegénységcsökkentő projektjei vannak szerte Kínában, vagy az a fotós, aki 40 000 km-t gyalogolt a sivatagokon keresztül, hogy megörökítse az elsivatagosodás veszélyét. Történeteik aláhúzzák, hogy Kína szerte milyen sokféle ember segített abban, hogy Kína sikeresen enyhítse az abszolút szegénységet, és hogy a kínaiak miért bíznak abban, hogy elérhetik a "mérsékelten virágzó társadalmat".
