Kína utolsó birodalma: A Nagy Csing

Olvasói vélemények

A könyv alapos és lebilincselő áttekintést nyújt a Csing-dinasztiáról, és a témák és a történelmi elbeszélések keveredésével árnyalt képet ad a kínai történelem e kulcsfontosságú időszakáról. Az olvasók nagyra értékelik a tudományos alaposságot, az éleslátó elemzést és a világos írást, bár egyesek megjegyzik, hogy bizonyos történelmi események nem elég mélyek, és az írásmód is kissé pedánsabb.

Jól megírt és éleslátó áttekintés, a legfrissebb kutatások beépítése, a nem történészek számára is hozzáférhető, világos témák és kapcsolatok a korábbi történelemmel, gyönyörűen illusztrált, kiterjedt hivatkozásokkal a további olvasáshoz, magával ragadó elbeszélés, amely megkérdőjelezi a Qingről alkotott nyugati sztereotípiákat, gazdag dokumentáció és kontextus, a történelmi események erős tematikus megközelítése.

Időnként nem elég mélyreható az egyes események, például az ópiumháborúk és a nagyobb lázadások tárgyalása során, egyes mondatok túl hosszúak és bonyolultak, egyes olvasók az írásmódot közönségesnek és kevésbé magával ragadónak találták, kevesebb hangsúlyt fektet az egyes történelmi személyiségekre, és egyesek a bemutatott információk széles köre miatt túlterhelőnek találhatják.

(28 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

China's Last Empire: The Great Qing

Könyv tartalma:

William Rowe lendületes revizionista történetében megkérdőjelezi a Csing-kínáról szóló szokásos narratívát, amely szerint Kína dekadens, befelé forduló állam volt, amely nem tudott lépést tartani a modern Nyugattal.

A Nagy Csing a második nagy kínai birodalom volt, amelyet külföldiek irányítottak. Három erős mandzsu császár szorgalmasan dolgozott azon, hogy szövetséget kössön a meghódított Ming nemességgel, bár számos társadalmi rendeletükkel - különösen azzal a követelménnyel, hogy a han nemzetiségű férfiaknak sorban állást kellett viselniük - heves ellenállásba ütközött. Az "univerzális" birodalom szószólóiként a Csing uralkodók három évszázad alatt a kínai birodalom hatalmas terjeszkedését is megvalósították, beleértve a török és tibeti népek meghódítását és bekebelezését nyugaton, a hatalmas migrációt délnyugaton és Tajvan gyarmatosítását.

E földrajzi kiterjedés és az ezzel járó társadalmi és gazdasági összetettség ellenére a „kis kormányzat” Csing-ideálja jól működött, amikor a külső fenyegetések minimálisak voltak. A tizenkilencedik századi ópiumháborúk azonban arra kényszerítették Kínát, hogy a nyugati hatalmakkal folytatott rablógazdálkodási nemzetközi verseny szereplőjévé váljon, míg a tajping és a boxer lázadások pusztító erejű felkelései jelezték a belső reformok sürgős szükségességét. A huszadik század eleji átfogó, államilag elrendelt változások nem voltak elegendőek ahhoz, hogy visszatartsák az 1911-es nacionalista hullámot, de új alapot teremtettek a későbbi köztársasági és kommunista államok számára.

Kína utolsó birodalmának eredeti, elgondolkodtató története kötelező olvasmány a mai Kína előtt álló kihívások megértéséhez.