Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv részletesen bemutatja a Kínában a különböző rendszerek alatt elkövetett tömeggyilkosságokat, különös tekintettel a Mao diktatúrára, de bírálatokkal is szembesült, mivel állítólag rosszul kezelte és félrefordította a demográfiai és halálozási adatokat, hogy alátámassza a halálesetek számának erősen felduzzasztott becslését.
Előnyök:A könyvet dicsérik a történelmi események alapos dokumentálása miatt, és meggyőző elbeszélést nyújt a 20. században Kínában elkövetett atrocitásokról, különösen a Mao-rezsim hatásairól.
Hátrányok:A kritikusok szerint a szerző manipulálja az adatokat, és félrevezető összehasonlításokat tesz az éhínségek halálos áldozatainak számát illetően, azt sugallva, hogy a Mao-korszak haláleseteire vonatkozó becslések túlzóak, és nem a pontos demográfiai valóságon alapulnak.
(2 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
China's Bloody Century: Genocide and Mass Murder Since 1900
Könyv tartalma:
A szovjet állampolgárokat leszámítva ebben az évszázadban egyetlen nép sem szenvedett el annyi tömeggyilkosságot, mint a kínaiak. Meggyilkolták őket a saját uralkodóikkal összejátszó lázadók, majd a császári dinasztia háborús veresége után más országok katonái. Megölték őket a Kína egyik vagy másik részét uraló hadurak. Kivégezték őket a nacionalisták vagy a kommunisták, mert rosszul hittek vagy rosszul álltak hozzá, vagy egyszerűen csak rosszkor voltak rossz helyen. A Kína véres évszázada című könyvben R. J. Rummel óvatos becslése szerint a meggyilkoltak száma meghaladja az 5 milliót.
Hogyan magyarázzuk meg az ilyen, ideológiai határokat és politikai viszonyokat átlépő gyilkosságokat? Rummel szerint minden kínai tömeggyilkosság egyetlen állandó tényezője, akárcsak a Szovjetunióban és a náci Németországban, az önkényuralom. Ez volt az a tényező, amely egyesítette a hadurakat, a nacionalistákat, a kommunistákat és az idegen hadseregeket. A szerző azt állítja, hogy valahányszor ilyen fegyelmezetlen hatalom központosított és ellenőrizetlen, fennáll a lehetősége annak, hogy a diktátorok szeszélye szerint arra használják, hogy saját céljaik érdekében gyilkoljanak, legyen a cél etnikai-faji tisztaság, nemzeti egység, fejlődés vagy utópia.
A könyv a modern kínai történelem egymást követő korszakait mutatja be, és minden fejezet három részre tagolódik. Rummel először az adott időszak történetét meséli el, amelyen belül a gyilkosságok jellege és mennyisége kerül bemutatásra. Ezután részletes statisztikai táblázatban adja meg az alapvető becsléseket azok forrásaival és minősítéseivel együtt. Az utolsó rész egy függeléket kínál, amely a statisztikai számításokat és becsléseket magyarázza és részletezi.
Bár a szakirodalomban találhatók becslések a kommunista földreform során, vagy Tibetben, vagy a nacionalisták által egyik vagy másik katonai akcióban megölt kínaiak számáról, e könyvig senki sem próbálta szisztematikusan összegyűjteni, rendszerezni, összeadni és elemezni ezeket a különböző gyilkosságokat Kína összes kormányára vonatkozóan ebben az évszázadban. Most először, egy helyen, a kínai népirtásra és tömeggyilkosságokra vonatkozó több száz közzétett becslést forrással együtt felsorolják, elemzik, és bemutatják történelmi összefüggéseiket. Ez a könyv központi érdeklődésre tarthat számot a sinológusok, a szovjetológusok és az összehasonlító politika és társadalom iránt érdeklődők számára.
