Kinek a hazáját védve: őslakos katonák a csendes-óceáni háborúban

Olvasói vélemények

A könyv a különböző őslakos csoportok szerepét vizsgálja a második világháború alatti szolgálatban, különös tekintettel az észak-ausztráliai yolngu-kra, a pápua-új-guineai őslakosokra és az egyesült államokbeli navahókra. Rávilágít arra a gyarmati és faji környezetre, amelyben ezek a csoportok működtek, és felvázolja mind a kihívásokat, amelyekkel szembe kellett nézniük, mind pedig a háborús erőfeszítésekhez való hozzájárulásukat.

Az informatív és jól megírt könyv egyedülálló nézőpontból mutatja be az őslakosok részvételét a „fehérek háborújában”. Részletes esettanulmányokat kínál, amelyek párhuzamot vonnak és különbséget tesznek a csoportok között, miközben a gyarmatosítás, a rasszizmus és a katonai szervezet tágabb témáival foglalkozik. Erős elméleti kerete hozzájárul a gyarmati kapcsolatok és a történelem megértéséhez, ami jelentős tudományos munkává teszi.

Egyes szakaszok, különösen az aboriginek bevonásával kapcsolatban, kevésbé érdekesek az érintettek kisebb száma és az akkoriban létező ausztrál politika miatt. A kritikák közé tartozik a katonai műveleti kérdésekre fordított figyelem hiánya és a szerzőnek a gyarmatosításról alkotott határozott véleményén alapuló, kissé elfogult nézőpont. Emellett a japánok bevonulásával kapcsolatos események bemutatása is több tisztánlátást igényelne.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Defending Whose Country?: Indigenous Soldiers in the Pacific War

Könyv tartalma:

A második világháború idején a Japán elleni csendes-óceáni hadjáratban az Egyesült Államok, Ausztrália, valamint Pápua és Új-Guinea ausztrál gyarmatok fegyveres erői új minőségben vették igénybe az őslakosokat. Az Egyesült Államok már régóta használta az amerikai indiánokat katonaként és felderítőként a határ menti konfliktusokban és a más nemzetekkel folytatott háborúkban.

A navahó kódbeszélők megjelenésével a csendes-óceáni hadszíntéren az őslakos katonákat most már olyan feladatokban alkalmazták, amelyek csak az őslakos kultúrájukra voltak jellemzőek. Ezzel szemben Ausztrália, Pápua és Új-Guinea sokáig arra törekedett, hogy az őslakosok egyáltalán ne vegyenek részt a fegyveres erőkben. A japán invázió fenyegetésével azonban elkezdték bevonni az őslakosokat a hadseregbe, mint gerilla járőröket, parti őröket és hivatásos katonákat.

A Kinek a hazáját védjük? című könyv a pápua új-guineaiak, a yolngu-k és a navajók katonai szerepvállalásának összehasonlító tanulmánya a csendes-óceáni hadszíntéren. Noah Riseman az állami és katonai vezetők azon döntéseit vizsgálva, hogy az őslakos népeket katonai szolgálatba vonják, valamint az őslakos egyének azon döntését, hogy a fegyveres erőkben szolgáljanak, újragondolja az őslakos katonák második világháborúban nyújtott, nagyrészt elfeledett hozzájárulásának hatását.