Kinek kell a klasszikus zene?: Kulturális választék és zenei érték

Olvasói vélemények

A könyv meggyőzően vizsgálja a klasszikus zene értékét a könnyűzenével szemben, és érvel a klasszikus zene társadalmi jelentősége mellett. Míg sok olvasó értékeli az írás mélységét és világosságát, valamint a bemutatott átgondolt érveket, mások kritizálják, hogy a könyv túlságosan sűrű, ismétlődő, és nem foglalkozik a könnyűzenével. A szerzőt, Julian Johnsont egyszerre tekintik a klasszikus zene szenvedélyes védelmezőjének és olyasvalakinek, akinek a könnyűzenével kapcsolatos kritikái nem feltétlenül megalapozottak vagy túlságosan leegyszerűsítőek.

⬤ Több olvasó által is erősen ajánlott, intelligens és világos írása miatt.
⬤ Meggyőző érv a klasszikus zene értéke és az emberi kultúrában betöltött szerepe mellett.
⬤ Átgondolt filozófiai perspektívát kínál, nem pedig kizárólag a zene technikai elemzését.
⬤ Sikeresen ösztönöz vitákat a klasszikus zene összetettségéről és mélységéről.

⬤ Sűrűn megírt és alkalmi olvasásra nem alkalmas; túlságosan bonyolultnak tűnhet.
⬤ Néhány olvasó száraznak, ismétlődőnek és leereszkedőnek találja az írást.
⬤ A népszerű zenével kapcsolatos kritikák nem elég konkrétak, és nem biztos, hogy megállják a helyüket.
⬤ A könyvet túl rövidnek tartják, és több fontos témában nem elég mélyreható.

(14 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Who Needs Classical Music?: Cultural Choice and Musical Value

Könyv tartalma:

A The Economist által "szívből jövő és finoman érvelő... bölcs, éleslátó és inspiráló"-ként dicsért Kinek kell a klasszikus zene? friss és kiegyensúlyozott védelmet nyújt a klasszikus zene értékéről a kortárs kultúrában.

Julian Johnson kihívást intéz számos olyan kultúrkritikushoz, akik azt állítják, hogy a "magas" és "alacsony" művészet közötti felosztás mesterséges, hogy Beethoven kilencedik műve és a "Blue Suede Shoes" egyformán értékes, és azt állítja, hogy a zene több, mint "ízlés kérdése". A zene nyújthat szórakozást, vagy egyszerűen csak háttérzajként szolgálhat. A klasszikus zenét - állítja - a művészetként való működés igénye alakítja.

Az jellemzi, hogy öntudatos figyelmet fordít saját anyagaira és azok formai mintázatára. Johnson szerint a klasszikus zene ma már korántsem érdektelen, hanem továbbra is gazdag és érdekes betekintést nyújt a modern élet megtapasztalásába.

A puha kötésű kiadás a szerző új előszavát tartalmazza, amely naprakésszé teszi a szerző érvelését. Kinek kell a klasszikus zene? arra ösztönzi majd az olvasót, hogy elgondolkodjon saját, a zenébe és a művészet minden fajtájába való befektetésén (vagy annak hiányán).