Kis imák

Olvasói vélemények

Susie Meserve „Little Prayers” című gyűjteményét hiteles hangvételéért, magával ragadó képi világáért és a mindennapi pillanatok magával ragadó egymás mellé helyezéséért ünneplik. A kritikusok dicsérik, hogy képes mély érzelmeket kiváltani és átélhető elbeszéléseket létrehozni a költészetén keresztül. Sokan úgy érzik, hogy újra és újra elolvassák a verseket, és minden egyes olvasáskor új jelentésrétegeket találnak. Összességében a gyűjteményt gyönyörűen megírtnak, hozzáférhetőnek és elgondolkodtatónak írják le.

⬤ Hiteles és egyedi hang, amely visszhangra talál az olvasók körében.
⬤ Magával ragadó és átélhető tartalom, amely a legkülönfélébb emberi tapasztalatokról szól.
⬤ Gyönyörű nyelvhasználat és ritmus, amely magával ragadja az olvasót.
⬤ A versek erős érzelmeket váltanak ki, és értelmesen reflektálnak a mindennapi életre.
⬤ A versek egymás mellé helyezése fokozza az általános olvasási élményt.
⬤ Az olvasó kénytelen újraolvasni és új jelentéseket felfedezni, ami kiemeli a költészet gazdagságát.

⬤ Néhány olvasó számára kihívást jelenthet a prózaversek stílusának és hatásának leírása.
⬤ Az érzelmi mélység különböző szintjeit érzékelhetik a különböző olvasók, egyesek az összetettebb témákat részesítik előnyben.

(9 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Little Prayers

Könyv tartalma:

Míg a vers hagyományosan egy műtárgy, ezek a versek azt az érzést keltik benned, hogy te vagy a műtárgy, hiszen ők alkották meg, mintha mindig is léteztek volna. És mégis, a végtelenség e különös fajtája ellenére egy Susie Meserve-vers mindig ma reggel történik, valamelyik szerdán, márciusban, a napforduló idején, és a beszélő a hely (üdítően) kézzelfogható topográfiáján navigál: egy labdapark, egy csendes tó, egy New England-i gleccservölgy, a Dakoták, 42 000 láb magasan egy cipősdoboz felett, Taipei, Pompeji, Mars.

A Mars egy isten volt, és ahogy a Mars esetében, úgy itt is elértük Istent, és nem értük el, és a költő ezt (itt, ebben a könyvben) jobban tudja, mint ahogy én valaha is le tudnám írni. Egyszerre látnok, aki almák és maguk az almák között válogató külvárosi vásárlónak álcázza magát, napok, éjszakák, napok titokzatos hullámzásán hullámzik -- egyszerre imádkozik valami fénylő, almás istenhez és áll ellen neki. Ebben a könyvben csodálatos kölcsönhatás van a határtalan tudás és a határtalan ismeretlenség között -- Susie Meserve kétségkívül maga is orákulum: „Valahányszor kinyitom a számat, valami beugrik”, énekli.

Én már beugrottam, beugrom, és mindjárt beugrom. Csatlakozz hozzám.

Susie Meserve Boston mellett nőtt fel, a Tufts Egyetemen és a Massachusetts-i Amhersti Egyetemen tanult. Versei többek között az Indiana Review, a Cimarron Review, a Bateau és a Gulf Coast folyóiratokban jelentek meg.

Ő a szerzője a Faith (Finishing Line Press) című kötetnek is. A kaliforniai Berkeleyben él férjével és két kisfiával.