Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv érdekes gondolatokat mutat be az időről és az álmokról, különösen arról, hogy az álmok összekapcsolhatják a múlt és a jövő eseményeit. Az olvasók értékelik a gondolatébresztő jellegét és a szerző lelkesedését, bár sokak számára kihívást jelentenek a tudományos magyarázatok követése. Egyesek értékelik a javasolt kísérleteket, míg mások csalódottak a szöveg olyan részei miatt, amelyeket tekervényesnek vagy áttekinthetetlennek éreznek.
Előnyök:⬤ Érdekes és közérthető időfeltárás
⬤ elgondolkodtató ötletek
⬤ javasolt gyakorlati kísérletek
⬤ történelmi jelentőség
⬤ világos írásmód
⬤ néhány olvasó lebilincselőnek és átélhetőnek találta
⬤ elmélkedésre és memóriafejlesztésre ösztönöz.
Hátrányok:⬤ A tudományos magyarázatok nehezen követhetők
⬤ egyes szakaszokat tekervényesnek vagy unalmasnak érzem
⬤ a bemutatott elméletek empirikus alátámasztásának hiánya
⬤ egyes változatokban formázási és nyomtatási minőségi problémák
⬤ nem minden olvasó elvárásainak felel meg a tartalmi mélység tekintetében.
(60 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
An Experiment with Time
Könyv tartalma:
Az 1927-es kiadás 2019-es újranyomása. Az eredeti kiadás teljes fakszimiléje, nem optikai felismerő szoftverrel reprodukálva. Dunne, brit katona, repülőmérnök és filozófus ebben a művében leírja a prekognitív álmokkal végzett kísérleteit, és ezekre építve az idő elméletét, amelyet később szerializmusnak nevezett el. A könyv először 1927 márciusában jelent meg, széles körben olvasták, és hatással volt a kor képzeletbeli irodalmára. Az Egy kísérlet az idővel két fő témakörre tagolódik. A könyv első fele számos prekognitív álmot ír le, amelyek többségét Dunne maga is átélte. Legfontosabb következtetése az volt, hogy az ilyen prekognitív látomások az álmodó jövőbeli személyes élményeit vetítik előre, nem pedig általánosabb eseményeket. A második részben elméletet dolgoz ki, amellyel megpróbálja megmagyarázni az álmokat. Dunne kiindulópontja az a megfigyelés, hogy a "most" pillanatát a tudomány nem írja le. A korabeli tudomány a fizikai időt negyedik dimenzióként írta le, és Dunne érvelése az idő magasabb dimenzióinak végtelen sorához vezetett, hogy mérni lehessen az alattunk lévő dimenzióban való áthaladásunkat. Minden egyes szinthez a tudatosság egy magasabb szintje társult. A lánc végén egy legfelsőbb végső megfigyelő állt.
Dunne szerint az éber figyelem megakadályozza, hogy a jelen pillanaton túlra lássunk, míg álmodás közben ez a figyelem elhalványul, és képesek leszünk az idővonalunk nagyobb részét felidézni. Ez lehetővé teszi, hogy a jövőnk töredékei megjelenjenek a prekognitív álmokban, a múltunk töredékeivel vagy emlékeivel keveredve. További következmények közé tartozik a deja-vu néven ismert jelenség és a halál utáni élet létezése.
Dunne elképzelései nagy hatással voltak J. R. R. Tolkienre és C. S. Lewisra. Mindkét író az Inklings irodalmi kör tagja volt, és Tolkien a Gyűrűk ura című művében is felhasználta Dunne párhuzamos idődimenziókkal kapcsolatos elképzeléseit. További fontos kortárs írók, akik felhasználták az ötleteit, voltak John Buchan, James Hilton, régi barátja, H. G. Wells, Graham Greene és Rumer Godden.
