Kísérleti zene 1970 óta

Olvasói vélemények

A könyvet nagyra értékelik a kísérleti zenével kapcsolatos mélységéért és informatív tartalmáért, ami a rajongók és a kutatók számára egyaránt értékes forrássá teszi. Egyes kritikusok szerint azonban hiányzik belőle a kritikai reflexió és rosszul szerkesztett, ami akadályozhatja az olvasás élményét.

A kísérleti zenével kapcsolatos mélyreható tudományos ismeretek, élvezetes és informatív olvasmány, forrásértékű útmutató a zene és a hangművészet szerelmeseinek, gondosan kutatott, tapasztalatból íródott, a megközelítések széles skáláját tárgyalja.

Hiányzik belőle a kísérleti irányzatokkal kapcsolatos kritikai reflexió, egyesek szerint nem eredeti ötletek gyűjteménye, a rossz szerkesztés és szóhasználat helyenként nehezíti az olvasást.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Experimental Music Since 1970

Könyv tartalma:

Mi ma a kísérleti zene? Ez a könyv naprakész áttekintést nyújt erről a területről mindenkinek, aki érdeklődik iránta, a tapasztalt szakemberektől a kíváncsi olvasókig. Ez a könyv azt az álláspontot képviseli, hogy a kísérleti zene nem egy korlátozott történelmi esemény, hanem a hangzáshoz való megközelítések sokasága, amely sokat elárul a mai tapasztalatokról. Egy kísérleti művet nem pusztán a hangzása alapján lehet azonosítani, hanem az általa felvetett kérdések természete és a hangzó eseményre való nyitottsága alapján.

A kísérletezés egyfajta munkamódszer. Túllép a már ismert dolgokon, hogy felfedezze, mi rejlik azon túl, új ismereteket, formákat és kapcsolatokat találva, vagy elfogadva a bizonytalanság állapotát. E zeneszerzők és hangművészek mindegyike számára a kézművesség a munkájukba bevitt kérdések nyomán fejlődik és alakul át. A tudományos, érzékelési vagy társadalmi jelenségek katalizátorokká válnak a művek működésében.

Ezek a gyakorlatok nem kronológia, technikák vagy társadalmi csoportosítások szerint kerülnek bemutatásra. Ehelyett a tárgyukat képező tartalmi területek szerint szerveződnek, beleértve a rezonanciát, a harmóniát, a tárgyakat, a formákat, az érzékelést, a nyelvet, a kölcsönhatást, a helyszíneket és a történelmet. A zenei anyagokat - más kezelések mellett - rendszerezésnek, megfigyelésnek, vizsgálatnak, nagyításnak, töredezettségnek, fordításnak vagy destabilizálásnak vethetik alá. Ezek a nyugtalan és felfedező jellegű foglalkoztatási módok az elmúlt évtizedekben tovább fejlődtek, kiterjesztve mind a zenei gyakorlat, mind a zenehallgatás hatókörét.