Értékelés:
Prachi Gupta „Kivételesnek neveztek minket” című memoárja vegyes kritikákat kapott, kiemelve a dél-ázsiai nők Amerikában való felnőtté válásáról szóló erőteljes elbeszélését. A könyvet a nyers őszinteségéért, valamint a családi dinamika, a kulturális konfliktusok és a modellkisebbségi mítosz hatásának feltárásáért dicsérték. Néhány olvasó azonban kritizálta a terjedelmét és az ismétlődéseket, és azt állították, hogy jobb szerkesztésből is profitálhatott volna.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és nyers írói stílus, amely erős érzelmeket vált ki.
⬤ Olyan releváns témák, mint a mentális egészség, a családi dinamika és a 2. generációs ázsiai amerikaiak küzdelmei.
⬤ Sok olyan olvasóhoz szól, akiknek hasonló a hátterük.
⬤ Értékes betekintést nyújt a mentális egészségügyi szakemberek számára.
⬤ Prachi bátorsága a személyes és nehéz tapasztalatok megosztásában dicséretes.
⬤ A könyv túl hosszúnak és ismétlődőnek tűnik, ami egyes olvasók számára unalmassá teszi.
⬤ Kritika a modellkisebbségi mítosz és a családi problémák közötti kapcsolatról, egyesek úgy érzik, hogy ezt nem tárta fel eléggé.
⬤ Néhány olvasó lehangolónak találta a tartalmat; nehéz érzelmi területre téved, anélkül, hogy sok fényt kapna.
⬤ Néhányan a hatékony szerkesztés hiányát említették, ami rontotta az elbeszélés általános áramlását.
(45 olvasói vélemény alapján)
They Called Us Exceptional: And Other Lies That Raised Us
Egy indián-amerikai lány feltárja, hogyan törte meg családját a veszélyes modellkisebbségi mítosz ebben a "kíméletlenül őszinte memoárban, amely egyszerre forró vádirat és szívből jövő szerelmes levél" (Scott Stossel, a My Age of Anxiety szerzője).
"Határtalan szeretettel vizsgálva egy család titkait és bánatát, Gupta megmutatja nekünk, milyen életet megváltoztató ereje van annak, ha valaki kimondja az igazságot." (Egha Majumdar, A Burning szerzője).
Hogyan értjük meg önmagunkat, amikor a történet arról, hogy kiknek kellene lennünk, erősebb, mint az énérzetünk? Mit nyerhetünk - és mit veszíthetünk - azzal, ha átvesszük az irányítást a narratívánk felett? Ezek a kérdések mozgatják Prachi Gupta szívből jövő memoárját, és különösen feszültnek érezhetik magukat a bevándorlók és gyermekeik számára, akik óriási nyomás alatt élnek, hogy tartozzanak Amerikába.
Prachi Gupta családja megtestesítette az amerikai álmot: egy orvos apa és egy gondoskodó anya, akik két jól teljesítő gyermeket neveltek, egyik lábukkal az indiai-amerikai közösségben, a másikkal a pennsylvaniai fehér külvárosban. De az ő hovatartozásuk egy erős mítoszon alapult: hogy az ázsiai amerikaiak tökéletesítették a középosztálybeli élet alkímiáját, szoros kötelékű, ambiciózus családokat nevelve, amelyek immunisak a nehézségekre. Ennek a tökéletes képnek való megfelelésnek gyakran nagy, de rejtett ára van. A They Called Us Exceptional című könyvében Gupta kifejti, milyen disszonanciát, szégyent és elszigeteltséget jelent, amikor az amerikai sikertörténetnek tartják magukat, miközben a külvilág számára láthatatlan traumákkal küzdenek.
Gupta a könyvben végig az édesanyjával foglalkozik, mélyen sebezhető személyes elbeszélését szövi össze a történelemmel, a posztkoloniális elmélettel és a mentális egészséggel kapcsolatos kutatásokkal, hogy megmutassa, hogyan tudta lassan értelmet adni a valóságának, és hogyan szabadult meg érzelmileg és fizikailag attól a mindent átható, reduktív mítosztól, amely egykor meghatározta őt. Tragikus módon azonban az a cselekedet, amely felszabadította Guptát, egyben el is távolította azoktól, akiket a legjobban szeretett. Családja lassú szétesésének és a kör megtörésére irányuló elszántságának bemutatásával Gupta megmutatja, hogy a siker hagyományos fogalmai hogyan tartanak minket távol önmagunktól és egymástól - és szenvedélyesen érvel amellett, hogy miért kell az együttérzés felé orientálódnunk a hovatartozás helyett.