Klasszikus bűncselekmények

Olvasói vélemények

William Roughead „Delicious Derelictions” című könyve a 19. század végén és a 20. század elején Nagy-Britanniában zajló híres gyilkossági perek egy részét vizsgálja. Az írás archaikus stílusáról és élénk leírásairól nevezetes, a humort a hátborzongató témákkal ötvözi. Az olvasók nagyra értékelik Roughead részletes beszámolóit és a tárgyalásokat életre keltő tehetségét, bár egyes kritikák megemlítik a kiadás szerkesztői gondosságának hiányát.

⬤ Magával ragadó és élvezetes írói stílus
⬤ az igaz bűntények jól megalapozott elbeszélése
⬤ humoros és szemléletes leírások
⬤ megragadja a történelmi kontextust
⬤ az igaz bűntények rajongóinak is tetszeni fog.

⬤ Az archaikus nyelvezet néhány olvasó számára kihívást jelenthet
⬤ időnként kusza írásmód
⬤ néhány szerkesztői mulasztás a kiadásban, például bizonyos kifejezések magyarázatának hiánya.

(11 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Classic Crimes

Könyv tartalma:

WILLIAM ROUGHEAD Klasszikus bűntettek WILLIAM ROUGHEAD TOVÁBBI KÖNYVTÁRGYAI: RHYME INDOKLÁS NÉLKÜL TIZENKÉT SKÓTA PERTE A RUTHVENS RIDDLE GLENGARRYS ÚTJA A HALÁLOS GRÓFNŐ A REBEL FŐNÖK HALÁLOS HAZAI GONOSZ A GONOSZ, AMIT AZ EMBEREK TESZNEK ROSSZ TÁRSASÁGOK MELYIK A TE ÍTÉLETED? A QUEER STREET-en ROGYÁK JÁRNAK ITT KNAVES TÜKÖRNYILAS FŐLEGESEN GYILKOSSÁG A SZEMÉLYES OLDAL NYAK VAGY SEMMI RÁZSALÁK ÉLNI REPROBÁTUSOK FELÜGYELVE Nevezetes brit perek: DR. PRITCHARD DEACON BRODIE CAPTAIN PORTEOUS OSCAR SLATER MRS MCLACHLAN MAHY BLANDY BURKE AND HARE KATHARINE NAIRN J.

D MERRETT J. W LAURIE KLASSZIKUS BŰNTETTEK TARTALOM ELŐSZÓ: JAMES BRIDIE KATHARINE NAIRN DEACON BRODIE A WEST PORT-i gyilkosságok Miss MADELEINE SMITH-tal találkozni CONSTANCE KENTS MEGGYŐZŐDÉS A SANDYFORD-i rejtély A BALHAM-i rejtély DR PRITCHARD FELÚJÍTVA AZ ARRAN-i gyilkosság AZ ARDLAMONT-i rejtély A SLATER-ügy A MERHETT-i rejtély ELŐSZÓ Az ateisták eme kora, materialisták és neopszichológusok kora kevés helyet talál kozmogóniájában a Gonosznak nevezett entitásnak, Nagyjából egyetértünk az öreg skót nővel, aki szerint a Mi természetes nem csúnya. Úgy tűnik, hogy elméleteink gyakorlati alkalmazása még kevésbé kielégítően működik, mint azokban az időkben, amikor a személyes Ördög még ismerős, sőt népszerű figura volt, Nem vagyok nagy olvasó, de az a benyomásom, hogy az a néhány író, aki még mindig ápolja az emlékét és komolyan vizsgálja műveit, néhány angol és francia római katolikus és egy maroknyi kálvinista a Tweedtől északra.

Az a benyomásom továbbá, hogy a katolikusok félnek tőle, a kálvinisták pedig olyan szeretettel bánnak vele, mint amilyennel a patológusok a streptococcusok kedvenc törzseivel. Mielőtt a Gonoszhoz való kálvinista hozzáállás legnagyobb élő képviselőjéről szólnék, hadd ejtsek egy-két szót a bűnügyi regényről.

Olvastam egy keveset Cheyney-től és Charteris-től, akik, úgy vélem, egy nagyon virágzó amerikai iskolából származnak. Ezek a könyvek a társadalomnak az ellenségei elleni háborújával foglalkoznak anélkül, hogy kifejezetten vagy hallgatólagosan elfogadnák az erkölcsi világegyetem bármilyen elképzelését. A fizikai szépséget leszámítva nem sok választási lehetőség van az atletikus, leleményes, láncdohányos, whiskyswillinges hős és a gazemberek között, akiket megdögönyöz, megpofoz, csókon szúr, túljár az eszén, és végül kiirtja őket.

A Queensberry-szabályok egyszerű erkölcsének sincs helye a harcokban. Ezek primitívségükben éppúgy Ossian-szerűek, mint hihetetlenségükben.