Climate Econometrics: An Overview
Éghajlat-ökonometria: Az új és növekvő terület kutatásának áttekintése. A monográfia felépítése a következő: Először a 2.
fejezet az empirikus éghajlati modellezés olyan ökonometriai módszereit ismerteti, amelyek képesek figyelembe venni a széles értelemben vett nem-stacionaritást, nevezetesen mind a sztochasztikus trendeket, mind a helyváltoztatásokat, esetleg nagy kiugró értékekkel, valamint a dinamikát és a nemlinearitásokat. A 3. szakasz a nem stacionárius idősoros adatok empirikus modellezésével szembesülő veszélyeket vizsgálja egy olyan példán keresztül, ahol egy ellenkező értelmű megállapítás nehezen megoldható.
A keretrendszer világos tárgyi elmélettel rendelkezik, tehát nem pusztán "adatbányászat", az empirikus eredmény mégis merőben ellentmond a jól megalapozott elméletnek.
A 4. szakasz rövid kitérőt tesz az éghajlati tudományokba, elsősorban a Föld légkörének összetételével és a CO2 üvegházhatású gázként betöltött szerepével foglalkozik.
Az 5. szakasz megvizsgálja az ipari forradalom jó és rossz következményeit, amelyek a 17. században élők legmerészebb álmait is felülmúlóan emelték az életszínvonalat, de a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásából származó CO2-kibocsátás veszélyes szintjéhez vezettek, és ennek fényében vizsgálja meg az éghajlati ökonometria alkalmazásait.
A 6. szakasz a megközelítést a jégkorszakok múltbeli éghajlati változékonyságának modellezésével szemlélteti. A 7.
szakasz az Egyesült Királyság éves CO2-kibocsátását modellezi 1860-2017 között, hogy végigjárja az empirikus idősorok modellezésének azon szakaszait, amelyekben a széles értelemben vett nem-stacionaritás összes problémája megnyilvánul. A 8.
szakasz zárásként számos egyéb empirikus alkalmazást foglal össze.