Kockázatkezelési gyakorlatok az építőiparban: Globális szemlélet

Eredeti címe:

Risk Management Practices in Construction: A Global View

Könyv tartalma:

Ez a kötet az építőipar kockázatkezelési gyakorlatát mutatja be kiválasztott országokban, különös tekintettel a fejlődő országokra és arra, hogy ezek az országok hogyan tanulhatnak a fejlettebb országok gyakorlatából. Az építőiparban a kockázatkezelés nehezen érthető a különböző összetett eljárások, valamint az egyes projektekhez kapcsolódó egyedi problémák és összefüggések miatt.

Az ágazat a világ számos országának gazdasági és társadalmi fejlődésében kulcsszerepet játszik, és egyre inkább beépíti a fenntarthatóságot a gyakorlatába. Ugyanakkor számos olyan kockázat is terheli, amelyek hatással lehetnek a projektek minőségére, költségeire, idejére és általános fenntarthatóságára. Ezért a kockázatok hatékony kezelésére van szükség annak érdekében, hogy az építési projektek időben, jó minőségben és a költségvetésen belül befejeződjenek, ami viszont hatékonyabb és gyakran fenntarthatóbb gyakorlatokat eredményez.

A könyv négy részre oszlik. Az első rész az építőiparra vonatkozó kockázatkezelési gyakorlatokról szóló alapvetést tartalmazza. A második rész a kockázatkezelés ismertetésével foglalkozik kiválasztott fejlődő országokban, többek között Malajziában, Katarban, Szaúd-Arábiában, Dél-Afrikában, Srí-Lankában és Tanzániában, valamint Hongkongban.

A harmadik rész ismerteti az építőipari kockázatkezelési gyakorlatot néhány olyan fejlettebb országban, ahol ismert kockázatkezelési intézetekkel és a kockázatkezelés bevett gyakorlatával rendelkeznek. Ezek közé az országok közé tartozik Ausztrália, Kanada, Svédország és az Amerikai Egyesült Államok. A negyedik rész az áttekintett szakirodalom alapján általános áttekintést nyújt a kockázatkezelés meghatározásáról, fogalmairól és folyamatáról.

Emellett tárgyalja a hatékony kockázatkezelés előnyeit az ügyfelek és a projektcsapatok számára, különösen a fenntarthatóság biztosítása szempontjából. Az utolsó rész összefoglalja a fejlődő és a fejlett országok kockázatkezelési gyakorlatát is, hogy az előbbiek gyakorlatát az utóbbiaktól tanulva javítani lehessen.