Értékelés:
Az elsősorban Alexander Luria által jegyzett könyv nagyra értékelt a társadalmi-történelmi összefüggések és a kognitív folyamatok metszéspontjának éleslátó vizsgálata miatt. Felhívja a figyelmet arra, hogy a társadalom és a kultúra változásai hogyan alakítják az emberi gondolkodást és tanulást. Számos recenzens dicséri a könyv mélységét és jelentőségét, különösen az oktatási kontextusban, míg néhányan megjegyzik, hogy a könyv kiadatlan státusza kihívást jelenthet a hozzáférés szempontjából.
Előnyök:⬤ A nyelv és a kultúra gondolkodásra gyakorolt hatásának éleslátó feltárása
⬤ úttörő kutatás a szociohistorikus pszichológia területén
⬤ releváns a kognitív folyamatok megértéséhez a különböző kulturális környezetben
⬤ értékes forrás a tanulók kulturális hátterének a tanulásra gyakorolt hatását megérteni kívánó pedagógusok számára.
⬤ A könyv már nem kapható, így nehezebben hozzáférhető
⬤ a tudományos pszichológiában járatlanok számára sűrű lehet
⬤ nagy hangsúlyt fektet a történelmi összefüggésekre, ami nem biztos, hogy minden olvasónak tetszeni fog.
(4 olvasói vélemény alapján)
Cognitive Development: Its Cultural and Social Foundations
Alexander Romanovich Luria, a huszadik század egyik legnagyobb hatású pszichológusa, leginkább a nyelv és a gondolkodás fejlődésével, a szellemi fogyatékossággal és a magasabb rendű mentális folyamatok agykérgi szerveződésével kapcsolatos úttörő munkásságáról ismert. Gyakorlatilag észrevétlen maradt a gondolkodás kulturális különbségeinek megértéséhez való jelentős hozzájárulása.
Az 1930-as évek elején a fiatal Luria orosz pszichológusok egy csoportjával a közép-ázsiai sztyeppékre indult. Küldetésük: tanulmányozni a szocialista forradalom hatását egy ősi iszlám gyapottermesztő kultúrára, és nem kevésbé egy életképes marxista pszichológia irányelveinek megalkotása. Lev Vygotsky, Luria nagy tanára és barátja meg volt győződve arról, hogy a gyermekek mentális fejlődésének eltéréseit olyan folyamatként kell értelmezni, amely magában foglalja a történelmileg meghatározott kulturális tényezőket. E meggyőződéstől vezérelve Luria és munkatársai az érzékelést, az absztrakciót, az érvelést és a képzeletet tanulmányozták az üzbégek és kirgizek számos távoli csoportjánál - a zárkózott írástudatlan nőktől a központi kormányzat kissé művelt új barátainak körében.
Az eredeti hipotézist az adatok bőségesen alátámasztották: az emberi kognitív folyamatok struktúrája különbözik aszerint, hogy a társadalmi csoportok milyen módon élik meg különböző valóságaikat. Azoknak az embereknek, akiknek az életében a konkrét, gyakorlati tevékenységek dominálnak, más a gondolkodásmódjuk, mint azoknak, akiknek az élete a valóság absztrakt, verbális és elméleti megközelítését igényli.
Luria számára az emberi tudat társadalomtörténeti termékként való kezelése legitimálta a társadalmi fejlődés marxi dialektikáját. A pszichológia számára általában az üzbég kutatások, a gazdag adatgyűjtés és a Luria által belőlük levont átható megfigyelések új megvilágításba helyezték a kognitív tevékenység működését. Az egyéni és a társadalmi fejlődés közötti párhuzamokat a kutatók ma is vizsgálják. Történelmi és elméleti jelentőségén túlmenően ez a könyv forradalmi módszert jelent. Ahogyan Piaget bevezette a klinikai módszert a gyermekek mentális tevékenységének vizsgálatába, Luria úttörő szerepet játszott a klinikai technika saját változatának a kultúrák közötti munkában való alkalmazásában. Ha ez a szöveg rendelkezésre állt volna, a kognitív pszichológia és az antropológiai tanulmányok közelmúltbeli története talán egészen másképp alakult volna. Így, ahogy van, csak mostanra értük utol Luria eljárásait.
