Kókuszdió: Egy fekete lány, egy fehér nevelőcsalád, és a hovatartozás és az identitás keresése

Olvasói vélemények

A könyv egy mélyen inspiráló memoár, amely a szerző önismereti útját tárja fel, miközben a nigériai és a brit kultúra között navigál. Kiemeli a személyes fejlődés, az ellenálló képesség és annak fontosságát, hogy a társadalmi nyomás ellenére is hűek maradjunk önmagunkhoz. Az olvasók dicsérték a könyvet az értő történetmesélésért és a szerző tapasztalatainak átélhetőségéért, különös tekintettel a bevándorlók kulturális kihívásaira.

⬤ Felemelő és inspiráló, arra bátorítja az olvasókat, hogy kegyelemmel nézzenek szembe a félelmekkel.
⬤ Lenyűgöző elbeszélés az önmegismerésről és a kulturális identitásról.
⬤ A bevándorlói tapasztalatok és a kulturális különbségek éleslátó feltárása.
⬤ Gyönyörűen megírt és különböző hátterűek számára is érthető, különösen azok számára, akik ismerik a kulturális küzdelmeket.
⬤ Magával ragadó történetmesélés, amely az olvasót is bevonja a szerző útjába.

⬤ Egyes olvasók érzelmileg nehéznek találhatják a leírt kulturális átmeneteket és kihívásokat.
⬤ Bizonyos kapcsolatokra, például a szerző férjére való korlátozott összpontosítás miatt néhány olvasó több kontextusra vágyhat.
⬤ Néhány olvasó megemlítette, hogy sokkolta vagy elborzasztotta őket néhány kulturális különbség, ami ronthatja az olvasási élményt.

(117 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Coconut: A Black Girl, a White Foster Family, and the Search for Belonging and Identity

Könyv tartalma:

Ez az inspiráló memoár egy nő önmaga felfedezésének történetét meséli el, miközben túlélte a szegénységet, a veszteséget, a magányt, a bántalmazást és a tanulásért folytatott küzdelmet.

Nigériai gyerekek egy generációja született Nagy-Britanniában az ötvenes-hatvanas években, akiket fehér családok magánkézbe adtak, majd szüleik magukkal vitték őket Nigériába.

A Kókusz az egyik ilyen gyermek története.

1963, Észak-London. Nan az egyéves Florence Ọlájídé nevelőszülőknél nevelkedik, és Ann-nek hívja. Florence mindennél jobban imádja nevelőanyját, de Nan és a körülötte lévő gyerekek mind fehér bőrűek, és Florence nem tehet róla, hogy másnak érzi magát. Aztán négy évvel később, egy hétvégi látogatás után a szülőszüleihez, Florence soha többé nem tér vissza Nanhoz. Két hónappal később, anyja és apja, valamint három testvére közé szorítva, a hatéves Florence Lagosban egy hajóról lép le az afrikai nap tomboló hőségébe.

A Nan szobájában lévő szép, kényelmes ágyat felcserélve az új otthonában a nappali padlóján lévő szőnyegre, Florence azon kapja magát, hogy nehezen tud alkalmazkodni. Szeretné magáévá tenni kulturális örökségét, de nem beszél jorubául, és semmit sem tud a szokásokról. A nagyanyjával, Mamával, a család matriarchájával való összetűzések gyakori verésekkel járnak. A kisgyermekkori tapasztalatai és az afrikai kultúra elvárásai között tépelődve kezd megkérdőjeleződni, hogy ki is ő valójában. Nigériai, brit, mindkettő?